Skip to main content

Belföld

Mink András: „A szabadságvágy mindenütt él az emberekben”

Mink András
Liberális világkonferencia


Beszélő: A liberalizmus erősen kötődik az európai kultúrához és hagyományokhoz. Milyen esélyt lát arra, hogy sikeres és vonzó alternatívává váljon Afrikában is?

Úgy vélem, erre egyre jobbak az esélyeink. Való igaz, hogy még néhány évvel ezelőtt is a liberalizmus gyanús dolognak számított, a Nyugat-imádat, a gyarmatosítás, a kapitalizmus, az imperializmus igencsak rossz csengésű fogalmaival hozták összefüggésbe. Mára ez megváltozott. Az alapvető kihívás szerte a kontinensen a demokratikus államrend megteremtése.


Révész Sándor: Készültségben


Az antidemokrata keresztesek ezredik következetes lépése után sem vagyunk felkészülve arra, hogy következetesek.

Révész Béla: Szó szerinti…


A múlt század hetvenes éveiben Disraeli miniszterelnök arra a veszélyre hívta fel egyik beszédében a figyelmet, amely az angol alsóházban uralkodó hang színvonalának további süllyedésével járhat. „Ha egyszer megszűnnek gentlemaneket küldeni a parlamentbe, akkor ez a birodalom veszve lesz” – összegezte véleményét. Voltak, akik az „alsóház jellemének rosszabbra fordulását” a választói törvény 1832-ben történt kiterjesztésével magyarázták.

Mészáros István László: Egyházak, pénzügyek


Az Antall-kormány legnagyobb vállalkozása ezen a területen az úgynevezett egyházi ingatlantörvény megalkotása volt. Az eredmény visszás: minél több ingatlant kapnak vissza az egyházak, annál nagyobb függésbe kerülnek az állami költségvetéstől, hiszen nem rendelkeznek a fenntartáshoz szükséges önálló jövedelemforrással. (A törvény egyéb visszásságait ebben a pénzügyi vonatkozású írásban szándékosan nem említem.)

Előrelépés történt azonban az egyházak köztevékenységének területén.


Zselju Zselev: A történelem csele

Zselju Zselev bolgár elnök előadása a budapesti liberális találkozón (részletek)
Liberális világkonferencia


A változások kezdete óta eltelt négy évben nemcsak láncainkat, de illúzióinkat is elveszítettük. Képzelőerőnket meghaladja mindaz, ami előttünk zajlik: az átmenet magyarázatára kínálkozó képletek rendre csődöt mondanak. Csak kapkodjuk a fejünket: az egykori kommunista országok politikai átalakulásában tapasztalható eltérések olykor jóval lényegesebbnek tűnnek, mint a hasonlóságok. Három fejlődési fázis azonban közösnek látszik.

Az első fázisban a kommunizmus romjai alá temetett civil társadalom támad fel és lázad fel az állam ellen.


Kozák László: Elszakad a cérna


A sztrájk Kőbányán elsősorban a dolgozók bérkövetelései miatt robbant ki. Igaz, katasztrofálisak a munkafeltételek is, ami a mindig is elhanyagolt textiliparban nem szokatlan: hiányoznak sokszor az alapvető tisztálkodószerek, a cipőn kívül nincs munkaruha-ellátás, nincs ebédhozzájárulás, az üzembe néhol még az eső is beesik. Nincs építési kölcsön sem, és – törvény ide vagy oda – nem tarthatnak munkaközi szünetet a három műszakos munkarendben dolgozó asszonyok. Mindezért átlagosan bruttó 22 000 forint bért fizetnek.

M. A. [Mink András]: Rajtunk a sor?

Liberális világkonferencia


„It is our turn! „Rajtunk a sor!” – hirdette a fentiek jegyében a Liberális Internacionálé budapesti Világkonferenciájának jelmondata. Öntudatos liberális ezt persze nem is gondolhatja másképp, de a kérdőjel mégsem indokolatlan. 1989 Kelet-Európában a liberális eszmék nagy győzelme is volt. Ma viszont a liberalizmus visszaszorulóban van.

Eörsi János: A siralmas alternatíva

Agrárvitanap a parlamentben


Tények

Az állítás a tények ismeretében igencsak defetistának tetszik. A szeptemberi adatok szerint az idei első kilenc hónapban a mezőgazdasági termelés – változatlan áron számítva – több mint 30 százalékkal visszaesett a tavalyi év hasonló időszakához képest. Folytatódik tehát, sőt komolyabb méreteket ölt a ’90–92-es évek hanyatlása. Az agrárexport 26 százalékkal – ezen belül a mezőgazdasági kivitel 49 százalékkal, az élelmiszer-ipari kivitel pedig 12 százalékkal – csökkent az első háromnegyed évben.


Liberális világkonferencia


Négy éven belül másodszor rendeznek Budapesten liberális világtalálkozót. A helyszín kiválasztása, mint azt többen is hangsúlyozták, részben Magyarország elismerését jelzi, vagy még inkább azt, hogy nálunk két jelentős liberális párt is képes volt szilárdan megvetni a lábát a politikai színtéren, és ezért itt a legnagyobb az esély a „litván–lengyel” trend megállítására.


Laki Mihály: A négyéves terv


Ígéretek

Ha nem elégszünk meg a mesemondók szavával, és elolvassuk ezeket a dokumentumokat, akkor láthatjuk: a szocialisták politikai és szakmai programjai Békesi rostálása után sem szűkölködnek az ígéretekben. Alig van olyan fontos és befolyásos választópolgári csoport vagy réteg, aki ne számíthatna valamiféle előnyre, pozíciójavulásra egy szocialista kormányzás idején.

A nyugdíjasoknak: „biztosítani kívánják, hogy a nyugdíjak lépést tartsanak legalább a nettó átlagkeresetek emelkedésével.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon