Nem mondhatni, hogy bárkit is meglep, ha kijelentjük: ismét becsaptak bennünket. Horváth István nem mondott igazat, amikor a III/III-as osztály létszámát a civilnek álcázott „Titkos” és „Szigorúan Titkos” állományú munkatársak nélkül adta meg. Ahogy egyelőre nem tudunk pontos számot arról, hogy hányan is voltak (vannak?) ezek az emberek, úgy arra sem tudunk válaszolni, hogy mi is történt velük. Átcsoportosították őket más területre?
Beszélő: Nagyon ellentmondóak a különböző beszámolók a romániai demokratikus folyamat alakulásáról. Azt szeretném, hogy ha röviden elmondaná, mi áll előttünk, mik az esélyei a valóságos többpártrendszernek a május 20-ra tervezett választásokon. Milyen terveik vannak a gazdasági szerkezet átalakítására?
– Az elindulásom pillanatáig ötven párt alakult az országban. Ez máris kicsit több, mint amire szükség volna véleményem szerint. De mind ez ideig semmilyen gátat nem állítottunk a parlamenti rendszer formálódása elé.
Beszélő: Belügyminiszter-helyettesként Ön felelős a BM-et érintő személyzeti ügyekért, illetve Horváth József és Pallagi Ferenc leváltása után – ideiglenesen – Önt bízták meg az Állambiztonsági Szolgálat felügyeletével. A feloszlatást kimondó miniszteri utasítás óta egy hónap telt el; hány embert érintett ez az intézkedés, és hová kerültek?
– A Dunagate-botrány nem az egész Állambiztonsági Szolgálatot, hanem annak csupán egy részét érintette, azaz a Főcsoportfőnökségen belül az egyik csoportfőnökséget, a III/III-at.
– A Szlovákiában élő magyarok a nemzetiségi ellentétek éleződését érzékelik. Hogyan látja ezt Prágából?
– Természetesen elevenek és fájók a nemzetiségi súrlódások. A szabadságban ébredező emberek keresik identitásukat, és ettől nem szabad megijedni. Csehek és szlovákok; csehszlovákok és magyarok; csehszlovákok és lengyelek; csehszlovákok, magyarok és cigányok közötti feszültségek szövevényét kell szétbontani. Ez nem csak törvényalkotás. Az emberek gondolkodásának meg kell változni, ehhez pedig időre van szükség.
A közép- és kelet-európai demokratikus mozgalmak sikeresen működtek közre az egypártrendszerű diktatúrák felbomlasztásában.
– Mikor merült fel először, hogy a politikai változások esetleg a belső elhárítás létét is megkérdőjelezhetik?
B. I.: Nem nagyon vették észre a figyelmeztető jeleket. Amikor például megszületett a minisztertanácsi döntés a munkásőrség megszüntetéséről, ezt nálunk, a BRFK-n úgy reagálták le, hogy az alosztályvezetőmben megfogalmazódott a gondolat: a feloszlatott munkásőrség tagjait a későbbiek során fel kellene használni valamilyen titkos tevékenységre.
1990. február 13-án az MSZDP, a FKgP, az MSZP, az SZDSZ és a FIDESZ képviselőivel folytatott konzultáció során a BRFK vezetői elmondták, hogy az állambiztonsági főcsoport teljes pénzét és technikáját – beleértve a megszűnt belső elhárításét is – elvették tőlük, és az új önálló testületté szervezett Nemzetbiztonsági Szolgálatnak adták. A közlés aggódást keltett a jelenlévőkben.
1. A közbiztonsági rendőrségnek, vezetői szerint, égető szüksége van többletpénzekre, mivel a rendelkezésére állóból nem tudja megvédeni életünket és vagyonunkat.
„A személyek elleni tüntetés nem lehet a demokratikus átalakulás eszköze…” – nyilatkozta Magyar Bálint (Magyar Nemzet, február 16). Holott, éppen ellenkezőleg, a személyek elleni tüntetés is lehet a demokratikus átalakulás eszköze. Lássuk, hogyan és miért.
Amikor bejárta a hír Tiszaszederkényt, vagy ahogy magyarították, Leninvárost, hogy az „elődpárt” legismertebb politikusa, a még tavalyi értelemben szocialista Grósz Károly fellép a helyi televíziós vitában, a rendőrségnek a felkészülés természetes kötelessége volt.
1989 a forradalom éve volt Kelet-Európában. Kézközelbe került a demokrácia és Európa egyesülése. Országaink közös tapasztalatokat visznek az egyesülő Európába: a totalitárius diktatúrák tapasztalatait. Közösek voltunk a diktatúra lerázásában is. Jövőnk is közös kell hogy legyen. Lehetségesnek és szükségesnek tartjuk, hogy együtt, összehangolva kapcsolódjunk be az új Európába.
Közös erőfeszítéseket kell tennünk gazdasági elmaradottságunk felszámolására is. A piacgazdaság létrehozásának együtt kell járnia a gazdaságainkat elválasztó korlátok áttörésével.
Múlt heti számunkban leírtuk az SZDP IX. kerületi képviselőjelöltjének, Dr. Domján Mihálynak, a Hőgyes Endre utca 15/a. sz. alatti kalandjait február 6-án. Azóta megtudtuk, hogy a BRFK helyszínen megjelent nyomozói két nappal később (hétfőn) feljelentést tettek a IX. kerületi kapitányságon a támadó, Derdák László ellen. A IX. kerület a BRFK-hoz fordult tanácsért, a BRFK kedden kivette az ügyet az kerület hatásköréből. A vizsgálati osztály feljelentés kiegészítést kért.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 10 hét
10 év 36 hét
10 év 39 hét
10 év 39 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét