Mécs Imre: Kivégzések a forradalom után

1956 novemberében a szovjet csapatok brutálisan leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot.

Magyarország életében példátlan méretű és súlyú megtorló bosszúhadjárat vette kezdetét.

Tízezreket internáltak, vetettek börtönbe, több száz embert kivégeztek.

Az ítéleteket titkos perekben hozták. A tömeges terrorítéletekről és a sorozatos kivégzésekről főleg csak mendemondákból, rettegő suttogásokból értesülhetett a megfélemlített lakosság.

A szigorúan titkos peranyagok és belügyi iratok a mai napig hozzáférhetetlenek.

• Tovább

Történelmi Igazságtétel Bizottsága: Történelmi igazságtételt!

Harminc éve, 1958. június 16-án kivégezték Nagy Imrét, az 1956. október 23-án kirobbant magyar forradalom miniszterelnökét két társával, Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és Gimes Miklós újságíróval együtt. Perének egy másik vádlottját, Szilágyi Józsefet már márciusban felakasztották, a másodrendűnek szánt vádlottat, Losonczy Géza államminisztert pedig a bírósági komédia utolsó felvonása előtt, 1957 decemberében a börtönben pusztították el.

Gervai András: „…mindig tudtuk, hogy Önök mikor kezdtek tiltakozni…”

– Hogyan ítéli meg: mit tehet az Európa Parlament, illetve az Európai Parlament révén egy-egy nyugat-európai kormány Erdély ügyében?

– A Parlamentben már minden lehetőt megtettünk. Jogilag sajnos nem tudunk nagyon sokat tenni. Mert ne felejtsünk el valamit. Annak idején Sztálin egyszer azt mondotta, ha egy nép annyira nyomorult, hogy mindenki csak arra gondol, mit fog holnap enni, akkor nem politizál. És akkor lehet uralkodni. A Ceausescu-államban – nem is akarom Romániának nevezni –, ez a filozófia érvényesül.

• Tovább

Kenedi János: Nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazért

Vásárhelyi Miklósnak[SZJ]

A Beszélő 11. száma (1984)

Kérése nem teljesíthető

Markója Imre Igazságügy-miniszter Úrnak
Budapest, Szalay u. 16.
1055

Tisztelt Miniszter Úr!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, szíveskedjék lehetővé tenni, hogy az 1958.

• Tovább

D. Gy. [Dalos György]: Egy korszakvég dokumentuma

E beadvány szerzőinek nevét nem ismerjük. A párt sztálinista szárnyához tartozó irodalmárok vagy irodalmi funkcionáriusok lehettek, egyikük valószínűleg Bölöni György. Irányzatuk az 1956 tavaszán-nyarán már túlnyomóan ellenzéki irodalmi sajtóban csak ritkán hallatta hangját. Kevesen vállalták – mint Gergely Sándor vagy maga Bölöni – a megújulási mozgalommal való nyílt szembeszegülést.

• Tovább

Kádár János felszólalása a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:

...Ennek a konkrét döntése, azt hiszem közvetlen a végrehajtás vonalán most a legközelebbi időben, azt hiszem a kormányvonalon fog történni majd, a termelés más vonalain, vállalatok, tanács és így tovább.[1] Természetesen én ebbe is beleértem, hogy a Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, a Politikai Bizottságnak, Központi Bizottság osztályainak megfelelő közreműködésével történik. Lényeg a végső döntésnek a kialakítása is.

• Tovább

Gábor Róbert, [Kis János]: A Peyer-csoport irataiból

„Távollétükben Peyer Károlyt 8 évi fegyházra, Pisky-Schmidt Frigyest 10 évi kényszermunkára és Gábor Róbertet kötél általi halálra ítélte a népbíróság.” (Népszava, 1949. február 17.)
<?xml:namespace prefix = o />
Az ítéleteket enyhének tekinthetjük, ha arra gondolunk, mit kaptak egy-két év múlva a baloldali szociáldemokraták. S ha figyelembe vesszük, hogy Peyeréknek nem kellett letölteniük a büntetésüket, hisz a tárgyalás idején már külföldön tartózkodtak, végképp nem fogunk háborogni.

• Tovább

Radnóti Miklós kiadatlan levele a zsidóságról

1942-ben Komlós Aladár kéziratot kért az általa szerkesztett Ararát évkönyv számára Radnóti Miklóstól. A „Magyar zsidó évkönyv” 1939 és 1944 között megjelent hat kötetét a Pesti Izraelita Leányárvaház adta ki, jótékony céllal, a szerkesztőnek azonban az volt a szándéka, hogy az almanachot a magyar zsidó irodalom orgánumává formálja.

• Tovább

Gerő Ernő a vízlépcsőről

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük azt a jegyzőkönyvet, amely Gerő Ernő miniszterelnök-helyettesi hivatalában 1953. április 18-án tartott értekezleten készült. A jegyzőkönyvből érdekes tanulságok adódnak. Kitűnik belőle, hogy a vállalkozással járó környezeti ártalmak java része már 30 éve is ismert volt a döntéshozók előtt. Szemlátomást azzal is tisztában voltak, hogy az építkezés a várható villamosenergia-hozamhoz képest rendkívül költséges.

• Tovább