Tálas Péter: A lengyel titkosszolgálat hosszú évtizede

Amikor 1944. január 3-ról 4-re virradóan a Vörös Hadsereg átlépte a háború előtti szovjet–lengyel határt, a lengyel antifasiszta ellenállás két szárnya közel 700 ezer felfegyverzett tagot számlált. A korabeli lengyel erőviszonyokra jellemző, hogy míg a londoni emigráns kormány fennhatósága alá tartozó fegyveres szervezetek: a Honi Hadsereg, a Parasztzászlóaljak és a Nemzeti Fegyveres Erők együttesen több mint 650 ezer fővel rendelkeztek, az 1943-ban a kommunisták által létrehozott Népi Hadseregnek mindössze 50 ezer tagja volt.

• Tovább

–efhá [F. Havas Gábor]: Interjú Cornelius Castoriadisszal

Beszélő: Szabó Miklós és az Ön előadása ellentmondott egymásnak. Ő azt állította, hogy az 1956-os forradalom bázisdemokratikus intézményei a polgárháborús viszonyok következtében jöttek létre, és konszolidált körülmények között nem maradtak volna fenn, míg Ön szerint ezek az intézmények egy tartós alternatívát képviseltek. Milyen érvekkel tudná alátámasztani álláspontját?

Cornelius Castoriadis: Van némi igazság abban, amit Szabó Miklós mondott. A modern társadalmak általános tapasztalata, hogy az emberek csak akkor válnak aktívvá, ha társadalmi válság fenyeget.

• Tovább

Szabó Miklós: A demokrácia ügye 1956-ban

Ma ismét rosszul áll 1956 ügye. Ma Horthy, Mindszenty, Teleki ügye áll jól. Hogy ez miért van így, ahhoz talán adalék lehet, hogy a politikai demokrácia ügye hogyan alakult 1956-ban.

A forradalom két szinten zajlott: az egyiket a kormány politikája alakította, a másikat a későbbi kifejezést megelőlegezve bázisszintnek nevezhetjük. Az újonnan megalakult pártok a kormány körül csoportosultak, a Nagy Imre-kormány által körvonalazott mozgástérben gondolták el politikai tevékenységüket.

• Tovább

Kun Miklós: Berija bukása II.

1953. július 10-én a szovjet sajtóban hivatalos közlemény jelent meg, amely ellenforradalmi kártevő bandának minősítette Berija „összeesküvő csoportját”. A nyomozást az ún. pártvizsgáló bírákra és a katonai ügyészségre bízták, az ügyet azonban valójában mindvégig a párt elnöksége tartotta kézben. Lavrentij Beriját 1953. június 26-án fogták le a Kremlben. Másnap este nélküle vonult fel a kollektív vezetés az ominózus operaelőadásra.

• Tovább

Kun Miklós: Berija bukása

1953. június 27-én a szovjet hatalmi szimbolikát jól ismerő diplomaták csodálkozva vették észre, hogy a moszkvai Nagy Színházban bizánci pompával bemutatott szocialista realista opera, a Dekabristák premierjén Lavrentyij Berija nem jelent meg. Pedig ezúttal is felvonult az eseményre a Sztálin halála után magát demonstratív módon kollektívnek minősítő szovjet párt- és állami vezetés.

És ez csak a furcsaságok kezdete volt.

• Tovább

Eörsi László: Egy felkelő kálváriája

Az alábbi történet hőse, az 54 éves Vizi Imre minden kétséget kizáróan igazi szabadságharcos, s noha eredeti nevére kiállított Corvin-gárdista igazolvánnyal és nemzetőrségi igazolvánnyal rendelkezik (az előbbi valószínűleg egyedi dokumentum), szinte mindenütt rideg közömbösségbe ütközik. Pedig állandó küzdelemben leélt igen szomorú múlt áll mögötte. Az utóbbi néhány évet leszámítva, születésétől a Fejér megyei Kápolnásnyéken élt. A forradalom előtt vasutasként nehéz körülmények között dolgozott.

• Tovább

Litván György: Kádár János körmenete

Amikor ezen a tavaszon módom nyílt rá, hogy betekinthessek a néhai MSZMP 1956-tal kapcsolatos irataiba, s kezembe vettem az Ideiglenes Központi Bizottság november 4-e utáni első ülésének jegyzőkönyvét, a dátum – 1956. november 11. – óhatatlanul személyes emléksorokat is ébresztett bennem.

• Tovább

Vajna János: Csúcsok helyett bércek

Folytatjuk, ígérte a Beszélő karácsonyi száma a csúcsokon járást, az emlékezést a hét legfontosabb nyugati hatalom állam- és kormányfőinek tanácskozásairól, a hattagú Közös Piacból tizenkét tagú Európai Közösséggé növő integráció vezetőinek félévenként megrendezett konferenciáiról. De az ígéret beváltását kissé halogatjuk. Most csak egy dombocskára emlékezünk. Ezt a világ észre sem vette, de minket szebb kilátásokkal hitegetett.

• Tovább

Vajna János: Csúcsokon jártam

A Rádiónak dolgoztam. Csak azt akartam, amit minden rádiós, jól dokumentált rádióműsorokat szerettem volna készíteni, és úgy gondoltam, a felvételek a Rádió lemeztárát fogják gazdagítani.

Magnó még nem volt, a viaszlemez már kiment a divatból, a rádiókban a gramofonlemezhez hasonló, de vékonyabb, négy-öt játszásra alkalmas decelitlemezt használták. Nagyjában 1500 lemezfelvétel készült.

• Tovább

Szilágyi Sándor: Tétova elszántak, elszánt tétovák

32 év után legalább ennyit!

• Tovább