(Dr. Fazekas Sándor)

Vissza a főcikkhez →

A közelmúltbeli bukaresti eseményekkel kapcsolatban olvastam több helyen a magyar sajtóban és a Beszélőben is – melynek évek óta állandó olvasója vagyok –, hogy a „rendcsinálásban” Iliescuék oldalán a Zsil-völgyi és a máramarosi bányászok is beavatkoztak. Mivel éppen a kritikus napokban véletlenül Máramaros megyében, Nagybányán és Felsőbányán tartózkodtam, fontosnak tartom, hogy közöljem önökkel, és önökön keresztül esetleg a széles olvasótáborral, hogy onnan bizony nem mentek bányászok Bukarestbe megsegíteni a hatóságokat! Közeli ismerősöm – aki az ilbai bányában (Nagybánya mellett) dolgozik – sem tudott egyetlen hiányzó munkásról sem, és amikor a többi bányánál érdeklődött, onnan sem kapott hírt az „eltávozottakról”. A helybeliek, akik a televízióból értesültek arról, hogy a fővárosban vannak, arra gyanakszanak, hogy a bányákba beépített szekusokat verbuválták össze, ami nem meglepő, hiszen szép számmal szervezték be a munkásokat ebbe a kétes hírű szervezetbe. Különösen a 70-es években volt a titkosrendőrség kedvenc működési területe a Zsil-völgy, Hunyad megye, az ottani sztrájkok után. Kézenfekvő a megoldás, hogy a kormány az ottani embereit vetette be az Egyetem tériek és az ellenzékiek ellen.

Most már csak az a kérdés, hogy az ellenzék magyar része mikor kerül sorra? – veti fel a kérdést egyik ismerősöm. S aligha tudok mást mondani, mint azt, hogy bizakodom, az események talán mégis más irányba fordulnak, a belső felháborodás és a nemzetközi visszhang hatására.

Karcag, 1990. 06. 19.

• Külföld