K. M. [Kovács Miklós]

Vissza a főcikkhez →

1932: Vértelen államcsínnyel véget ér a 700 esztendős abszolút monarchia. Az ország államformája ettől kezdve: alkotmányos királyság.

1942: Thaiföld Japán mellé áll a háborúban, hivatalosan azonban nem üzen hadat az Egyesült Államoknak.

1946: Titokzatos körülmények között meghal II. Ráma király, és utóda, a mindmáig uralkodó Bhumibol Andjadedzs.

1957: Újabb vértelen puccs, hatalomra kerül Sarit Thanarat marsall. A centrumhoz közeli jobboldali vezetés viszonylagos politikai stabilitást és gazdasági fellendülést eredményez.

1963: Sarit halálával évtizedes katonai diktatúra veszi kezdetét.

1973: Diáklázadás az „erős emberek” ellen. A hadsereg valóságos vérfürdőt rendez. Kukrit Pramozds kerül a kormányfői székbe.

1976. október: Újabb véres zavargások az egyetemi negyedben, hivatalos adatok szerint is 41 halottal. Ismét katonák kerülnek hatalomra.

1977: Rövid jobboldali polgári kormány után ismét katonai államcsíny – Kriangszak Csamanand tábornok a kormány élén.

1980: Prem Tinszulanonda miniszterelnöksége. Két puccskísérlet, ennek ellenére a Tinszulanonda-korszak Thaiföld történetének egyik legstabilabb időszaka, hatalmas gazdasági fellendüléssel.

1988: Csaticsal Csunhavan miniszterelnöksége.

1991: Szucsinda Kraprajun államcsínye Csaticsal Csunhavan ellen. A korrupcióval vádolt kormányfőt ideiglenes miniszterelnök váltja fel: Anan Panjaracsun. A katonai kormányzat választásokat ígér.

1992. március 22.: A katonai kormányzat megrendezi az ígért választásokat, amely jobboldali, hadsereg-orientált pártok győzelmét hozza.

1992. április 7.: Szucsinda Kraprajun lesz a kormányfő, aki ezt követően kilép a hadsereg kötelékéből.

1992. április 20.: Az első nagyszabású kormányellenes tüntetés, 50 000 résztvevővel.

1992. május 4.: Újabb tömegméretű tiltakozássorozat a kormány lemondatásáért. Egy hétig tart, több ellenzéki képviselő éhségsztrájkkal támogatja.

1992. május 17-től rendszeressé válnak a megmozdulások. Beavatkozik a hadsereg is, az áldozatok száma hivatalos adatok szerint 40, ellenzéki és független jelentések, források szerint viszont száznál több.

• Külföld