Szergej Adamovics Kovaljov (1930) a hatvanas években kibontakozó illegális szovjet polgárjogi mozgalom egyik legnevesebb aktivistája. 1969-ben társaival együtt létrehozta a mozgalom magvát képező csoportot, munkatársa lett a Hronyika tyekusih szobityij c. szamizdatkiadványnak. 1970-ben kénytelen elhagyni a labort, ahol mint biológus dolgozott. 1974-ben szovjetellenes agitációért 7 év börtönre, 3 év száműzetésre ítélték: ennyi volt a „közveszélyes disszidensek” normája. Ezután Kulinyin városban élt, mivel Moszkvában nem kapott letelepülési engedélyt. Csak 1987-ben térhetett vissza a fővárosba. 1990-ig az akadémia informatikai kutatóintézetében dolgozott. Ekkor parlamenti képviselő lett. 1990-ben az Emberjogi Bizottság elnökévé választották. Az 1993. decemberi választásokon Jegor Gajdar után a második ember volt az Oroszország Választása blokk listáján. Bekerült az alsóházba, s ombudsmanná, emberi jogi biztossá választották. A Beszélő munkatársa április elején beszélgetett Kovaljovval Moszkvában, a Sztaraja téren lévő Duma-irodában, ami nem is olyan rég még az SZKP KB székháza volt.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét