Robert Wilsont valószínűleg Pilinszky János „népszerűsítette” először Magyarországon, jóllehet a Színház című lapban már korábban is jelentek meg beszámolók. A Beszélgetések Sheryl Suttonnal – Wilson gyönyörű fekete színésznődével – olyan szuggesztíven érzékeltette A süket pillantása című előadást, olyan érdekessé tette Wilsont, hogy legszívesebben azonmód Párizsba rohantunk volna megnézni, hiszen abban aligha reménykedhettünk, hogy valaha is láthatjuk Magyarországon. Ez 1977-ben volt. Wilson azóta sem vendégszerepelt nálunk, de kíváncsiságunk nem lankadt, újabb és újabb különösségek híre érkezett hozzánk.
Wilson eredetileg gyógypedagógus – autista gyerekeknek alapított iskolát, sokáig maga is süketnéma volt – meg festő és építész. A színházzal csak 1965-tól került közeli, alkotó kapcsolatba. Rendezéseinek sajátosságai: a rendkívül hosszú játszási idő (volt olyan előadás, ami több napig tartott), a végtelen csöndek, a gesztusok, a zeneiség, a látvány felfokozott, a szavak lefokozott szerepe. Wilson rendezéséhez nehéz kulcsot adni – de a nyitottság nélkülözhetetlen a befogadáshoz.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét