DÉRY TIBOR ÉS TÁRSAI elleni per (az úgynevezett nagy íróper), 1957. október 25-től november 12-ig tartott. A tanácsvezető bíró ugyanaz a Vida Ferenc volt, aki a Nagy Imre-pert is vezette. A négy vádlott közül Déry Tibor írót 9 évi börtönre, Háy Gyula írót 6 évi börtönre, Zelk Zoltán költőt 3 évi börtönre, Tardos Tibor írót másfél évi börtönre ítéltek. A két utóbbi 1958-ban, a két előbbi 1960 tavaszán amnesztiával szabadult.
BIBÓ ISTVÁN ÉS TÁRSAI elleni per 1958. július 28-tól augusztus 2-ig tartott. A tanácsvezető bíró Borbély János volt. A három vádlott közül Bibó István egyetemi könyvtári tudományos kutatót és Göncz Árpád agronómust egyaránt életfogytiglani börtönre, Regéczy Nagy Lászlót, a budapesti angol követség sofőrjét tizenöt évi börtönre ítélték.
MÉREI FERENC ÉS TÁRSAI elleni perben ugyanaz a tanács és ugyanaz a vezető bíró szerepelt, mint a Déry-perben. Ez a per 1959. március 23-tól április l-ig tartott. Mérei Ferenc pszichológust 10 évi börtönre. Fekete Sándor újságírót 9 évi börtönre, Litván György tanárt 6 évi börtönre, Széll Jenő népzenekutatót 5 évi börtönre, Hegedűs (B.) András közgazdászt 2 évi börtönre ítélték.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét