Az ország központi és észak-európai területein:
Karél Köztársaság, Komi Köztársaság, Komi-Permi Autonóm Terület, Mari-El (köztársaság), Mordvin Köztársaság, Csuvas Köztársaság, Tatarsztán, Baskorsztán, Ud-murtia.
A Kaukázus északi előterében:
Adige Köztársaság, Dagesztán, Kabard-Balkár Köztársaság, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, Észak-Oszétia, Csecsenföld és Ingusétia.
A Volga alsó folyásánál:
Kalmükia.
Dél-Szibériában:
Altáji Köztársaság, Hakaszia, Tuva, Burjátia, Uszty-Ordal Burját Autonóm Körzet, Agai Burját Autonóm Körzet.
A Távol-Keleten:
Birobidzsáni Zsidó Autonóm Terület (csak névleg nemzetiségi, 80 százalékban oroszok lakta mesterséges képződmény mindössze kilencezer zsidóval).
Északon (ideértve a földrajzilag a Távol-Kelethez tartozó szibériai őslakosok autonóm territoriális egységeit is):
Szaha szire (Jakutia), Hanti-Manysi Autonóm Körzet, Nyenyec Autonóm Körzet. Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet, Tajmir (Dolgán-nyenyec) Autonóm Körzet, Evenki Autonóm Körzet. Csukcs Autonóm Körzet, Korják Autonóm Körzet.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét