Egy június 5-i Népszabadság-cikk utolsó bekezdése:
„A [háromtagú] bizottság a vizsgálat eredményeiről a frakció zárt ülésén tájékoztatta a képviselőket, ahol elmondták: dr. Balás István fáradt, kimerült, családi gondjai is vannak. Kérték Salamin Andrást, hogy mindent figyelembe véve »ne csináljon ügyet« ebből az afférból. A hivatalvezető hajlott a kérésre. Dr. Balás István pedig a frakció előtt nyilvánosan belátta: levele rágalmakat tartalmaz. Visszavonta a benne foglaltakat, bocsánatot kért, majd kezet fogott Salamin Andrással, és megfogadva a vizsgálóbizottság tanácsát, elment pihenni.”
Részlet a Frakció Hírek július 11-i számából:
„Kedves Imre!
A Népszabadságban megjelent közlemény utolsó bekezdése valótlanságát minden frakciótag tudja, aki jelen volt a frakcióülésen. Úgy gondoltam, hogy egy képviselőtársaddal kapcsolatos dehonesztáló – s Rád hivatkozó – újsághír azonnali helyesbítése érdekében frakcióvezetőként azonnal fellépsz. Ez is elmaradt. Miért tetted ezt, Imre? Nem lehet a célod az, hogy a frakciód egy tagját lejárassad! De hát akkor miért? Nem gondolod, hogy az egyéni választókerületemben ezt a jelenséget másként ítélhetik meg, mint ahogyan Te gondolni véled? S kinek jó ez? Neked? Nekem? A frakciónknak? Az MDF-nek?
A sajtóbeli nyilatkozatok tilalma csak akkor fair, ha azt mindenki betartja!
Sajnálom, hogy nem engedted V. 19-én este, hogy lemondjak az elnökségi tagságomról. Ez a másfél hónapos huzavona azóta túl nagy kárt okozott mindannyiunknak.
Én nem haragszom Rád, hiszen ismerem a mozgatórugóidat. Legfeljebb csak csodálkozom egyfolytában, de ez valószínűleg nem számít.
Üdvözöl:
Balás Pista”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét
10 év 16 hét