Vissza a főcikkhez →

„Ezekben az években végig anyám volt a kijevi anyakönyvi hivatal vezetője. Az irattára a városi tanács pincéjében volt. 1934-ben anyám megmutatta nekem azokat a polcokat, ahol az 1932–33 folyamán elhunytak halotti anyakönyvi kivonatát tartotta. A polc, ha az emlékezetem nem csal, többtucatnyiszor, de lehet, hogy százszor olyan hosszú volt, mint a korábbi években, s már akkor is tudtuk, hogy ez távolról sem az összes adat. A halál okát tartalmazó rubrikában – »ismeretlennek« minősített személyekről lévén szó – csak egyfajta beírás szerepelt: »szívbénulás«. Anyám mesélte, hogy még halotti szemlét sem tartottak, a rendőrségi listák érthető módon nagyon hiányosak és formálisak voltak.”

(Részlet Georgij Georgijevics Adelheim harkovi lakos leveléből)

„Reggelenként külön erre a célra szánt kétkerekű kordé állt meg a Lopany folyó fölötti híd lábánál, és összeszedte az azon az éjszakán a híd alatt elpusztult embereket. Nem tudni, hányan haltak éhen Harkovban, de azt a saját szememmel láttam, hogy a szó szoros értelmében lépten-nyomon haldoklók, felpuffadt emberek, hullák hevertek a kerítések, házak tövében, tereken, de egy idő után már összeszedni sem győzték őket, mivel a kordé elé fogható lovakat is megették. A városban oszló tetemek bűze terjengett mindenütt. Hát lehet ezt elfelejteni?”

(Vil Pantyelejevics Gyjacskovszkij harkovi lakos leveléből)

• Befejezetlen múlt