Lubos Palata

Vissza a főcikkhez →

Nincs szükség semmilyen kisebbségi törvényre, elég a polgári társadalom és a demokratikus jogok betartása – jelentette ki újságírók előtt Václav Klaus, miután visszatért a Közép-európai Kezdeményezés budapesti találkozójáról, megismételve azt, amit egy nappal azelőtt a magyar fővárosban a sajtókonferencián mondott.

Václav Klaus kifejtette: nem érti, miért kell nyomást gyakorolni, hogy további jogokat szerezzünk a nemzeti kisebbségeknek, ha az egyéni jogok teljes egészében biztosítottak. A miniszterelnök mint liberális – saját bevallása szerint – eredendően szemben áll a „kollektivisztikus” jogokkal, amelyek közé a kisebbségi jogokat is sorolta.

Abban, hogy a kollektív jogok nem helyettesíthetik az egyéni jogokat, természetesen igaza van. Téved azonban, amikor azt állítja, hogy az egyéni jogok következetes betartása közben nincs szükség semmiféle kisebbségi jogra. A miniszterelnök által előadott gondolathoz hasonló téveszme bomlasztotta fel az Osztrák–Magyar Monarchiát, és vetett véget a háború előtti Csehszlovákiának is.

Klaus felfogása az európai kisebbségek problematikájáról világnézetéből következik. Ez a könyörtelen, magabiztos és az életre minden szempontból jól felkészült, sikeres egyén filozófiája: az erősebb filozófiája. De nem lehet mindenki egyformán sikeres, egyformán erős. Klaus a gyengébbekről csak annyit gondol: elég, ha nem gátolják az erősebbek sikerességét. A szolidaritás ilyen fokú hiánya valószínűleg nehézségeket okoz majd Klaus és választói viszonyában, s ha a kisebbségekről vallott elképzeléseit tényleg megvalósítja, az nemzetközi tekintélyét is csorbítani fogja.

A demokrácia a többség döntéshozó jogán alapszik: a kisebbségeknek ebből a jogból nem túl sok jut, s ráadásul a kisebbség ritkán válhat többséggé. Ez a helyzet a nemzeti kisebbségek esetében is, akik többnyire egyébként sem jószántukból vannak jelen bizonyos államokban, ahová akaratuk ellenére tagolták be őket. Ezért a hatalomban való részvételük a mégoly liberális és demokratikus, de csak az individuális jogokat elismerő társadalomban is csupán kisebbségi lehet, így tehát, ha nem is zárják ki őket a saját sorsukról való döntésből, akkor is hátrányban maradnak.

Klaus miniszterelnököt a kisebbségek problémája azonban aligha zavarja. A csehek szinte sehol sem képeznek történelmi kisebbséget. A cseh állam etnikailag jelenleg szinte teljesen egységes, és bár polgári elven alapszik, mégis teljes mértékben nemzetállamnak tekinthető. Klaus nézeteitől eltérően azonban a civilizált országokban az egyenlőség elve helyett a kisebbségek helyzetét már több évtizede a pozitív diszkrimináció elve alapján kezelik: a nemzeti kisebbségeknek nyújtott támogatás rendszerint meghaladja azt a mértéket, amit a „többségi” nemzet hasonló tevékenységi körökben élvez.

A kisebbségek a cseh belpolitikában szerencsére nem jelentenek komoly problémát – mert nincsenek. Jogaik megítélésében Klaus miniszterelnök akkor is súlyosan téved.

Mladá Fronta Dnes, 1993. július 21.

(Fordította: Hamberger Judit)

• Külföld