A kitelepítések modern, huszadik századi gyakorlatát Sztálin honosította meg 1941-től mint a „problémafeloldás” sajátos eszközét (volgai németek, krimi tatárok, csecsenek stb.). A londoni emigráns cseh kormány (és maga Beneš is) a háború kezdetén még nem tűzte ki célul a németek teljes kitelepítését. Többféle hatás mozdította el a csehszlovák elitet ebbe az irányba. Ilyen volt a hazai (nem kommunista) ellenállás nyomása már 1940-től, a német represszió fokozatos eldurvulása, de ilyen szellemben manipulálta később Sztálin is Benešt. Sőt, a csehszlovák elnök 1943-as moszkvai útja e tekintetben döntőnek bizonyult: a bolsevik vezér megérezte azt a lehetőséget, hogy a bosszú és sértettség kiváltotta indulatok gerjesztésével, a teljes kitelepítés gondolatának támogatásával lekötelezheti, a maga oldalára állíthatja a csehszlovák kommunistákon kívül a polgári politikusok döntő többségét, így az elnököt is. Nem alaptalan tehát az a Csehországban is egyre gyakrabban felbukkanó vélekedés, miszerint a kitelepítések, azok módszerei az abban részt vevők szociális összetétele (az úgynevezett forradalmi gárdisták között sok volt a nemrég még aktív náci kollaboráns), a kitelepítést leginkább támogató végrehajtó hatalmi szerv (a kommunista Nosek vezette BM), már az 1948-as kommunista puccs árnyékát vetítették előre.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét