Solt Ottilia

Vissza a főcikkhez →

Csurka István képviselő úrról már jó sokat írtunk és beszéltünk. Róla legközelebb akkor essék szó, ha kilép abból a skatulyából, amelyikbe az elmúlt másfél évben belegyömöszölte magát.

Itt van azonban Grezsa Ferenc MDF-es képviselő úr, Csongrád megyéből. Egy fiatal, komoly orvos, akinek szakmai körökben az a híre, hogy a szomorú, pénztelen magyar pszichiátriában a humanista és komplex szemléletű kisebbséghez tartozik, a gyógyszerkotyvalékok és parkettalakkok szánalmas mámorát kergető, számkivetett fiatalok talpra állításáért küzdő maroknyi orvoscsoport ifjú reménysége.

Amikor az új parlament összeült, s megalakult a – hagyományosan – kevés reményű ügyek bizottsága, (most szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságnak hívják), Grezsa doktor más rokonszenves MDF-es orvos képviselőkkel együtt kifejezte elismerését a több mint tíz éve működő SZETA iránt, amelynek két alapító tagja is ül e bizottságban a rivális párt, az SZDSZ színeiben. Barátságos és jelentős gesztus volt, az együttműködés szándékát fejezte ki annak érdekében, hogy félre tudjuk tenni szükség esetén a pártvillongásokat a súlyos szociális problémák megoldásának útjából. S ezek a képviselők tartják is magukat ehhez a szimbolikus ajánlathoz.

Akkor azonban, az alakuló ülésen, mielőtt még nagyon meghatódtam volna, megsúgta valaki, hogy Grezsa doktor írta az „Apák és fiúk” c. piszkos és hazug lejárató cikket, amit a Békés megyei sajtóból átvett a dicső Magyar Fórum – holott az MDF vezérkara pontosan tudhatta, hogy szinte semmi nem igaz belőle –, s aztán megszámlálhatatlan fénymásolt példányban terjesztették az MDF-es aktivisták az ország minden sarkában. A kampánycsend napján pl. Somogy megye egyik kicsi falujából hívott fel egy ismeretlen orvosnő, nem is SZDSZ-tag, fuldokolva a felháborodástól: azon az éjjelen dobták be a falu minden levélszekrényébe, mikor válaszolni már nem lehetett. Roppant tapintatlanul azonnal megkérdeztem Grezsa Ferencet, hogy tényleg az ő cikke az „Apák és fiúk”? (Mentségemre szolgáljon: nem szándéktalanul voltam ilyen otromba. Szívem szerint tíz körömmel mentem volna neki mindenkinek, aki gátlástalan lejáratással, rágalommal és megfélemlítéssel igazából meghamisította a szabad választást), Grezsa doktor nem szemrebbenés nélkül, hanem éppenhogy szemrebbenéssel kijelentette, nem ő a szerző. Ez tévedés. A cikket egy munkacsoport állította össze, s egy „–g–” szignóval jegyezték magukat, nem tudja, miért. Most, a bíróság előtt vállalta a szerzőséget. A csuda tudja, mi az igazság. Lehet, hogy valakik helyett viszi a balhét, s az is lehet, hogy becsületkódexe nem tiltja a szemtől szembe hazugságot, ha a szent háborúban vele szemben álló (nemzetietlen és keresztényietlen) lényről, rólam van szó. Végtére is a nagy cél, az „Apák és fiúk” terjesztése már magában jelzi, hogy a nemzet megmentőinek szemében a nagy cél szentesíti az eszközt. S ha a nemzet a kelleténél jobban vonakodik a megmentéstől, szabad neki hazudni. A fő, hogy megmentessék. Az MDF által. Grezsa doktor egyike volt azoknak, akik az MDF nagy igazságtevő programját bemutatták a sajtónyilvánosságnak. Feltehetőleg részese is volt a Justitia-program megalkotásának, különben hogy került volna oda? Az „Apák és fiúk” meggyőzően illusztrálja, hogyan is szolgálják az igazság istennőjét itt Pannóniában a hatalom birtokosai.

Ami rosszul kezdődik, rosszul folytatódik.

Nem tudom, hogy tudok majd kommunikálni eztán Grezsa képviselőtársammal ott a bizottságban. Pedig nagyon sajnálom.

• Beszélő