Vissza a főcikkhez →

„1973-ban fejeztem be A városalapító című regényemet. A Magvető igazgatójának tetszett, a regény közlését azonban sötét szemlélete miatt elutasította. Csak 1977-ben jelent meg a könyv némi törlésekkel, miután előbb németül és franciául megjelentettem, a vonatkozó jogszabályok megsértésével.

1973 nyarán barátom, Haraszti Miklós izgatási ügyében – a vád tárgya az ő Darabbér című kitűnő esszéje – a politikai rendőrség engem is gyanúsítottá nyilvánított, több házkutatást tartott a lakásomon, naplójegyzeteimet mint izgató tartalmúakat elkobozták, állásomból elbocsátottak, a külföldi utazás jogából három évre kizártak.

1973–74 telén rövid ideig egy vidéki elmegyógyintézetben dolgoztam foglalkoztató tanárként. 1974 tavaszán Szelényi Iván barátommal nem messze Budapesttől egy hegyi faluban, Csobánkán parasztházat béreltünk. A „harangozóház” a plébániához tartozik, ennek köszönhettem a plébános, egy bencés szerzetes, Zsigmond atya barátságát.

Ebben a házban írtuk meg Szelényi Ivánnal Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című társadalomelméleti szamizdat könyvünket. Titokban írtuk, úgy terveztük, hogy külföldön adatjuk ki.

1974. október 23-án a rendőrség házkutatás során a kéziratot elkobozta, a szerzőket pedig letartóztatta államellenes izgatás gyanújával. Egy hét után ügyészi figyelmeztetésben részesítve szabadlábra helyeztek, s közölték, hogy kivándorolhatunk családostul, ha írói tevékenységünket nem tudjuk a törvényekkel összeegyeztetni. Én haboztam, majd elhárítottam ezt az esélyt. Szelényi Iván kivándorolt a családjával együtt. Egyetemi tanár lett előbb Ausztráliában, majd az Egyesült Államokban.

Megélhetésemet A látogató című regényem külföldi jövedelmei biztosították, a feleségem fordított. Főként ebben a csobánkai házban írtam harmadik regényemet, A cinkost, amelynek írása közben – eltekintvén az öncenzúra sugalmazásaitól – már tudtam, hogy munkám jó ideig nem fog Budapesten megjelenni.”

• Beszélő évek – 1974