Vissza a főcikkhez →

1997


szeptember 25: Hágában a nemzetközi bíróság ítéletet hirdet a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében

szeptember 29: Horn Gyula levelet ír Vladimir Meciarnak: Magyarország teljes mértékben elfogadta az ítéletet, és kész tárgyalni a végrehajtásáról

október 22: Első, érdemi kérdéseket még nem érintő találkozó a Nemcsók János vezette magyar és Peter Baco vezette szlovák delegáció között.

október 27: Meciar válaszlevélben kifejezi tárgyalási készségét

november 10: Az első érdemi kétoldalú tárgyaláson Szlovákia öt kérdést intéz Magyarországhoz, köztük azt, hogy hajlandó-e felépíteni Nagymarost.

november 14: Kétoldalú tárgyalás: Nemcsók János három módszert ajánl a Szap alatti Duna-szakasz hajózhatóságának javítására (közte két kisebb duzzasztó létesítését), és felveti Dunakiliti üzembe helyezését.

november 28: Megalakul a Glatz Ferenc vezette miniszterelnöki tanácsadó testület.

december 12: A szigetközi Önkormányzatok Szövetsége a Duna Kör felelősségre vonását sugalmazza.

december 15: Kétoldalú tárgyalások: Szlovákia nem ad választ a magyar javaslatra, de ragaszkodik a csúcsrajáratáshoz.

1998

január 12.: Szlovákia elutasítja a két kisebb duzzasztóra vonatkozó novemberi magyar javaslatot, de beleegyezne abba, hogy egy – a nagymarosival egyenértékű – alsó duzzasztó épüljön, esetleg Pilismarótnál.

január 19.: Előre be nem jelentett tárgyalási forduló. Körvonalazódik, hogy egy alsó duzzasztó fog épülni. Viták Dunakiliti és Dunacsún együttes üzemeléséről.

január 23.: Az SZDSZ javasolja az erőmű sorsáról való döntés elhalasztását decemberig.

január 26.: Az újabb tárgyalási fordulón megállapodnak a hetenkénti találkozókról. Nincs érdemi előrelépés.

február 2.: Pozsonyban kétoldalú tárgyalás, elsősorban a dunacsúni és dunakiliti duzzasztó üzemeléséről és a vízszintekről. Kirajzolódóban a kártérítési igényekről való kölcsönös lemondás.

február 3.: Nemcsók János bejelenti, hogy a tárgyalások sikertelensége esetén kész lemondani.

február 5.: A kormány szocialista tagjai megszavazzák, hogy Nemcsók János február 28-ig terjessze a kormány elé az alsó duzzasztót is magában foglaló megállapodás tervezetét. Kuncze Gábor a koalíciós egyeztető tanács összehívását kéri.

február 9.: Kétoldalú tárgyalások.
A magyar fél már csak arra törekszik, hogy a dunakiliti tározó sportcélú tóvá alakuljon, összefüggő víztükörrel.

február 16.: Éjszakába nyúló tárgyalási forduló. Felmerül, hogy a tározó területén három vízszint váltsa egymást: a Duna bal partján 131 mBf, a főmederben 124 mBf, a kialakítandó sporttóban pedig 128 mBf.

február 23.: Az utolsó előtti tárgyalási forduló. Alkudozás Dunakilitiről.

február 25.: Parlamenti vitanap Bősről. Kovács László kifejti: az ítélet „igazságos döntetlen”, amely nem írja elő második duzzasztó létesítését.

február 27.: Nemcsók János parafálja a keretmegállapodás szövegét.

február 28.: Több tízezer tüntető tiltakozik Budapesten a második dunai vízlépcső és a kormány Duna-politikája ellen.

március 5.: A kormány eláll a keretmegállapodás aláírásának szándékától. Ehelyett hatásvizsgálatok elkészítését rendeli el, amelyeknek december 31-ig kell megszületniük.

március 10.: A szlovák kormány bejelenti: ha a magyar fél március 25-ig nem írja alá a keretmegállapodást, újra Hágához fordul.

március 14.: Gátellenes világnap. Újabb, kisebb tüntetés Budapesten a tervezett gát ellen.

március 26.: Ettől a naptól fogva az 1993. április 8-án aláírt magyar–szlovák különmegállapodás 5. cikkének erejénél fogva bármelyik fél kezdeményezheti, hogy a nemzetközi Bíróság újabb ítéletben határozza meg 1997. évi ítéletének végrehajtási módozatait.

• Játéktér