Valdas Adamkus (1926) a családi hagyományokat követve a II. világháború idején bekapcsolódott a Litvánia függetlenségéért harcoló ellenállási mozgalomba, Jaunime, budek! (Légy éber, ifjúság!) címen illegális lapot szerkesztett. 1944 őszén Nyugat-Litvániában harcolt a litván szabadcsapatban a szovjet hadsereg ellen, kényszerű emigrációjáig. A müncheni egyetem természettudományi karán tanult, majd 1949-ben családjával együtt a volt litván elnök, Kazys Grinius közvetlen kíséretében emigrált az Egyesült Államokba. 1960-ban szerzett mérnöki diplomát. A hetvenes évek elejétől az USA Környezetvédelmi Hivatalában (EPA) vállalt munkát, s egészen 1997-ig területi helyettes vezetője, majd hivatalvezetője volt. 1972-től évente több alkalommal is járt a Szovjetunióban, így Litvániában. Az amerikai litván emigráció sok kezdeményezése fűződik az ő, és ugyancsak emigráns családból származó filológus felesége, Alma Adamkiene nevéhez: sport- és kulturális klubot szervezett (1948-ban a Leigázott Népek Olimpiáján maga is két arany- és ezüstérmet szerzett atlétikában), 1957-től egyik vezető személyisége, 1967-től pedig elnöke volt az Santara-Sviesa nevű liberális szövetségnek, de számos más tiltakozó akciót, aláírásgyűjtést szervezett Litvánia szovjet okkupálása elleni tiltakozásul. A számos nemzetközi díjjal és díszdoktori címmel elismert környezetvédelmi szakember 1993 óta vesz részt közvetlenül a litvániai belpolitikai életben. 1998. január 4-én választották elnökké.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét