Vissza a főcikkhez →

Elmondom egy különös kalandomat, 1975-ben történt a rotterdami költői fesztiválon. Volt ott egy indonéz költő, állítólag nagyon híres, anyanyelvén szavalta saját verseit. Az előadásmódja – tudom is én – valahol Majakovszkij, Voznyeszenszkij és Galczynski között. Pátosz, gesztusok – nagyon forradalmi költő, és amikor megtudta, hogy hívnak, rögtön odaült mellém: „Nem is tudja, hogy ön a mi nemzeti hősünk.” „Hogyhogy?” – kérdeztem. „Lefordítottuk és terjesztjük A rabul ejtett értelmet. És ez a legfőbb fegyverünk a mostani kormánnyal vívott harcunkban.” Azt mondom erre: „De hisz az önök kormánya jobboldali.” Mire ő: „Igen, de ennek nincs jelentősége – ugyanúgy totalitárius. Az ön könyve a hatalom abszolutizmusa ellen íródott. Ez a könyv a kormány ellen harcoló értelmiségünk evangéliuma.” Sok kis indonéz volt a fellépésén. Köztük vagyok a csoportképen. Micsoda kalandokat hozhat az élet – Indonézia nemzeti hőse!

Olvastam valamelyik lengyel lapban, a sztalinizmus éveiben egy ellenem intézett kirohanást. Azzal vádoltak, hogy léggömbökről szórták Lengyelországban A rabul ejtett értelem példányait. Nem hittem el, hogy lehet, abszurdum. Aztán kiderült, hogy valóban így történt. A Kultura szerkesztője a kiadó tudta nélkül, az én tudom nélkül. Valamennyi intézmény, természetesen gyanítható, melyik, kinyomtatta bibliapapíron a könyvet. Afféle kis remekmű, és megszórták vele Lengyelországot, Erre gondolt Gombrowicz, amikor azt mondta, hogy, ha a nyugati eszméket Lengyelországba sodorja a szél, a kisbojtárok, tudhatjuk, mire használják ezeket. Be is akartam perelni őket. De kiket? Elmentem egy kiváló párizsi jogászhoz, azt mondta: „Igen, ez alapján valóban pert lehetne indítani. Ha a könyv pontos reprodukció lenne, vagyis ha nem hagynák el a kiadó nevét és a kiadás helyét De ezeket nem tüntették fel, így egyszerű kalózkiadásról van szó. Rengeteg problémánk lenne ezzel a perrel. Mert kit pereljünk be?”

• Kultúra