L. F. [Langmár Ferenc]

Vissza a főcikkhez →

Megkezdődött az éves bankközgyűlések sorozata. A legnagyobb érdeklődés a nagyobb bankok közgyűlését előzi meg, de a nyitó „rendezvény”, a 2,8 milliárdos alaptőkéjű, s adózás után tavaly 2,2 milliárdos adózott nyereséget produkáló Inter-Európa közgyűlése más szempontból volt fölöttébb fontos.

Mint arról a Beszélő írt (1992. februári szám), az állami vállalatok bankrészvényeinek elvonása a banknál azt a lehetőséget is fölvetette, hogy az állam a semmiből döntő és közvetlen beleszóláshoz jut. Az Inter-Európában ugyanis nagyon jelentős volt a külkereskedelmi vállalatok tulajdonosi részesedése, aminek jelentékeny részét az állam magához vonta.

A jelek szerint azonban az állam nem, vagy nem az egyes pesszimista várakozásoknak megfelelően élt közvetlen és közvetett tulajdonosi részével. A közgyűlés ugyanis fölszabadította a részvényeinek 78 százalékát kitevő hazai részvények kereskedelmét. Mégpedig úgy, hogy egy tulajdonos legfeljebb 10 százalékot birtokolhat.

Kivéve a 22 százalékos részesedést magáénak tudó SANPAOLO di Torino bankházat. Tehát a bankban egy meghatározó részesedésű, de kisebbségben lévő szakmai befektető mellett több portfolió befektető lesz. Ebben a struktúrában az államnak – úgy tűnik –, egyetlen célja lehet, a kezében lévő részvények minél magasabb áron való eladása.

Nem lesz könnyű. Mint az Inter-Európa régi/új elnök-vezérigazgatója bejelentette, a hazai piacon sikeresnek számító bank idén, a súlyos gazdasági helyzet miatt az 1991-es adózott eredmény 55-60 százalékban reménykedhet csak.

• gazdaság