Vissza a főcikkhez →

A közgazdasági elemzés tudományának megszületését Adam Smith: A természetről, és a nemzetek gazdagságának okairól (röviden: A nemzetek gazdagsága) című értekezésének 1776-os megjelenésétől számítják. Smith elméletének kiindulópontja a merkantilizmus bírálata volt. Szerinte a merkantilista szabályozás elzárja a külpiacokat, a munkamegosztást egy kezdeti fokon konzerválja, és így akadályozza a gazdasági növekedést. Ő a merkantilizmussal a „természetes szabadságok rendszerét” állította szembe. Elmélete szerint gazdasági növekedés közepette, a tőkefelhalmozás időszakában a kereset, a munkaerő ára folyamatosan növekszik. Smithnek és követőinek nézetei szerint ugyanis a magas kereset az iparosodás legfőbb ösztönzője. John Locke nyomdokain haladva kidolgozta a munkaérték elméletet (az áru értékét a befektetett munka mennyisége határozza meg). Ezt azután Karl Marx is átvette tőle.

A klasszikus politikai gazdaságtan mindig az állami beavatkozás leépítését hirdette. Smith bírálta a tanoncrendszert, a monopóliumokat, a vámokat és adókat, és minden, a gazdaságot érintő korlátozást. Ezek helyett a „laissez faire”, azaz a „hagyni” politikai-gazdaságtani filozófiáját javasolta. Ő és követői általában is elvetették az állami paternalizmus minden formáját: a múlt század elején az angol Parlamentben David Ricardo a vallási türelem, a szabad sajtó, és a parlamenti reform érdekében szállt síkra. Smith és követői nem dogmatikusan értelmezték a „laissez faire”-t, utilitárius, azaz hasznosságelvű alapállásukból következően elvileg nem ellenezték, hogy a kormány az általános közjó növelése érdekében használja föl hatalmát. A jótékony állami beavatkozások közé sorolták például az új iparágak védelmét, a gyermekmunka korlátozását, a munkaképtelenné vált vagy idős munkások gondozását, a közoktatás és a közegészségügy előmozdítását.

Smith morálfilozófiája a skót felvilágosodás konvencionalista, empirista vonalát követte, aminek legnevezetesebb képviselője David Hume volt. E hagyomány szerint nincsenek az emberi ítélkezéstől független, magasabb rendű erkölcsi értékek, a morálfilozófiának a létezőből, vagyis az ember sokféleségéből, ítéletei esendőségéből és esetlegességéből kell kiindulnia. A központi kategória az „igazságosság”. A fő kérdés ugyanis az, mikor tekinthető egy társadalom működése, illetve a működés során előálló „végeredmény” igazságosnak? Akkor, ha a társadalom jelen állapota azonos jogokkal bíró emberek szabad és jogszerű tranzakcióinak sorozata révén alakul ki. Ez a modern libertárius iskola legfőbb tézise is, mivel az igazságos állapot létrejöttében nincs helye az állam jótékonykodó, újraelosztó szerepének. Hogy Adam Smith miként vélekedett volna a modern jóléti állam libertáriusok által oly sokszor kárhoztatott intézményeiről, nem tudni, mivel akkoriban ilyesmi még elméleti szinten sem létezett. Viszont tény, hogy a klasszikus hagyomány képviselői (különösen Ricardo), a múlt században sokat tettek olyan társadalmi reformokért, amelyek a korban jóléti intézkedéseknek számítottak.

• Gazdaság és társadalom