(lt) [Solt Ottilia]

Vissza a főcikkhez →

Az 1990-es parlamenti választást megnyerte az MDF Antall József vezetésével. Aki a közhatalmat a polgárok akaratából eredezteti, vagyis a parlamenti demokrácia híve, azt – tetszik vagy nem tetszik a választók döntése – kötelezi ez a tény. Ezért tartjuk tiszteletben Antall politikai elképzeléseit, bár soha nem azonosultunk velük, és reméljük, 1994-ben a választók el is vetik őket, vagyis leszavazzák az MDF-et.

Az alkotmánytisztelő demokrata önkorlátozó, nem igyekszik kamarillapolitikával hatalmuktól megfosztani a választottakat. Töltsék ki az idejüket! De amit a kormánypárt vezető körei a megboldogult miniszterelnök emlékével művelnek, az legalábbis elgondolkodtató. Ilyen volt az a konokság, amellyel az utolsó napokban is elhárították az utódlási kérdést, és ilyen, amikor a személyi javaslatoknak, Kónya miniszterségének, de akár Boross miniszterelnöki jelölésének végső indoka „Antall végrendelete”. (Amiből esetleg kettő is van.) A médiából áradó sok-sok tömjénfüstről, könyörgő, engesztelő gyászmiséről, virrasztásról ne is beszéljünk.

Uraim! A racionális XX. században vagyunk, nem a középkorban. Polgári köztársaság tiszteletre méltó politikusát vesztettük el, és nem fölkent uralkodót.

Boross doktor! Kónya doktor! Azt, amit netán miniszterelnökként és belügyminiszterként majd csinálni fognak, csak az alkotmány és a közvélemény legitimálja. Nem az eltávozott felség „haldokló szava”.

• Beszélő