Egy pszichológus, aki közelről és régóta ismeri e történet szereplőit, így emlékszik vissza:
„C. V. Tudor Gyenge tanuló volt, de korán kezdett el publikálni. Közutálatnak örvendett szakmai körökben is. Annál korábban nyilvánult meg beteges szereplési vágya, például a KISZ gyűléseken. Amikor egy tanár arról faggatta a diákokat, ki-ki miért döntött a szakja mellett, Vadim felállt, és kijelentette: »Én zseni akarok lenni!«
Magureanu a pártakadémián tanított. Jó szakemberként tartották számon, kiváló cikkeket írt. Nyíltabban beszélt, mint mások, kerülte a pártzsargont. Jelenleg is szociológiát ad elő a bukaresti egyetemen. Kollégái is értékelik kurzusát. A bukaresti egyetem amúgy meglehetősen intoleráns és ellenzéki beállítottságú diákjai is megkedvelték. Előbb ellenségesen fogadták, SRI igazgatói címe miatt, de aztán megnyerte őket profizmusával, humorérzékével, nyitott gondolkodásával. Szerintem Magureanu nem a hatalom megszállottja. Ha ilyen keményen küzd, annak célja – jobb mederbe terelni a dolgokat. Én az iskolában még Asztalos Imre néven ismertem meg. Így szerepel az 1963-as szeku dokumentumokban is, illetve felváltva és találomra hol Asztalos Imre, hol Asztalos Virgil. Később vette fel édesanyja családnevét – a Magureanut.
Iliescunak távolról sem olyan nyitott a gondolkodása, mint Magureanunak. Jó szándékú – de kisebb kaliberű személyiség.”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét