Vissza a főcikkhez →

A jogalkotás fő szabálya szerint a szabályozási koncepciókat, illetve azok változatait időben hozzáférhetővé kell tenni a jogalanyok számára, illetve a törvényhozónak a most készülő jogalkotási törvényben megfelelő szankciókat kell rendelnie a közreadási kötelezettség megsértéséhez.

A törvényi (és a rendeleti) szabályozás tervezetei megismerésének korlátozásához jelenleg – meglepő módon – éppen az információszabadság egyébként szabadságpárti szabályozása szolgáltat alapot. „Ha törvény másként nem rendelkezik, a belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő adat a keletkezését követő harminc éven belül nem nyilvános. Kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetője e határidőn belül is engedélyezheti.” Tekintve, hogy az információszabadság törvény elmulasztotta meghatározni a döntés-előkészítő irat fogalmát, ez – ha vitatható módon is – hivatkozási alap lehet (már amennyiben a jogszabályok előkészítői egyáltalán törvényi hivatkozást keresnek) a nyilvánosság korlátozására.

A titkolózás divatja sérti az Alkotmányt és pusztán a jogalkotó szervek kényelmét szolgálja.

A jogalkotásról szóló új törvényi szabályozás megalkotása viszont szerepel a kormány ez évi nyilvános jogalkotási programjában. Ez reményt adhat arra, hogy életviszonyaink szabályozása – a hatályos törvényszöveg intenciójának megfelelően is – a társadalom tudtával, az érintettek véleménynyilvánítása mellett történjen.

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint a jogalkotás (legyen az törvényi vagy rendeleti szintű) fő szabálya szerint a szabályozási koncepciót, annak változatait a jogalanyok számára rendszeresen időben hozzáférhetővé kell tenni. Üdvözlendő volna például, ha a koncepció kidolgozása idején egy ún. „Zöld Könyv” közreadása kötelező lenne, amely a szabályozandó probléma általános leírását és a fő szabályozási változatokat vázolná. A Zöld Könyv megjelenését követő társadalmi vita nyomán születő törvénytervezetek szövegét legkésőbb a tárcaegyeztetést követően ugyancsak közzé kell tenni, ún. „Fehér Könyv” formájában. A törvény-előkészítő közhatalmi szervek ilyen vagy hasonló eljárása az Alkotmány 61.§-ából következik.

A jogalkotási törvénynek a közeli jövőben tervezett felülvizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a törvény a jogalkotó szerveket arra kötelezze, hogy tervezeteiket elektronikus formában honlapjaikon is elérhetővé, letölthetővé tegyék. A tájékoztatásnak ez a formája – ha nem is helyettesíti az információk terjesztésének hagyományos módját – hatékony és olcsó. Egyúttal az elektronikus információszabadság érvényesítésének első szektorális megjelenése lenne hazánkban. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a jogalkotó megfelelő szankciókat rendeljen a közreadási kötelezettség megsértéséhez. Szankcióként számolni lehet a közérdekű adatok eltitkolására vonatkozó jelenlegi büntetőjogi fenyegetéssel, de további lehetőségként felmerül, hogy a határidőre történő nyilvánosságra hozatal elmulasztása esetén az érintettek – akiknek az életviszonyait az adott szabályozás átrendezi – vagyoni és nem vagyoni kártérítési követeléssel élhessenek az állammal szemben.

• Euróna