Skip to main content

Beszélő szamizdat, 8. szám (1983. október), Évfolyam 1, Szám 8

Petri György: Nagy Imréről

[Kőszeg Ferenc]: Huszonöt év után

: Az ítélet Nagy Imre és bűntársai ügyében

Az Igazságügy-minisztérium közleménye[SZJ]

[Kis János]: Kirakatper – zárt ajtók mögött

A Beszélő szerkesztői: Ami elvárható

Pápai Miklós [Szalai Pál]: A Magyar Október – baloldali szemmel

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A forradalom hangja

Konrád György: Adottságainkból kell kiindulnunk

Vajda Mihály: Ellenzék vagy kritikai nyilvánosság?

Krokovay Zsolt: Gondolatok a Gondolatokról

Vizi András: Kommunisták és ellenzékiek

Tamás Gáspár Miklós: Amiért mégis

Csoóri Sándor: Kapaszkodás a megmaradásért

: Leváltották a Mozgó Világ főszerkesztőjét

: Az írószövetség József Attila Köre

: Az Új Symposion szerkesztőségének leváltása – magyar tiltakozás

H. M. [Haraszti Miklós]: Rendőri akciók a Dialógus Békecsoport ellen

A csoport folytatja munkáját

H. M.: Újabb fejlemények a Bulányi-irányzatú katolikus bázisközösségek ügyében

K. Gy. [Krassó György]: Dr. Pákh Tibor „elmebetegsége”

(Donáth Ferenc): Donáth Ferenc levele szerkesztőségünkhöz

(Kiszely Károly): Kiszely Károly nyilatkozata

: Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentései

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon