Skip to main content

Donáth Ferenc levele szerkesztőségünkhöz

(Donáth Ferenc)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Ez év júniusában, müncheni tartózkodásom során szereztem tudomást arról, hogy Méray Tibor Nagy Imre élete és halála c. könyvének 1983-ban már megjelent kiadásában és feltételezhetően az előző kiadásokban sem változtatott azon a valótlan állításon, amelyet az 1956. november 4-i kormánynyilatkozat keletkezéséről adott. Még egy jegyzetben sem tesz említést írása elleni tiltakozásomról, s hogy az Irodalmi Újság 1978. november-decemberi számában korábbi követeléseit korrigálni látszó cikket írt.

Budapest, 1983. szeptember.
Üdvözlettel: Donáth Ferenc”

(Donáth Ferenc tiltakozólevelét olvasóink megtalálják a Beszélő 2-ben, Méray Tibor említett cikkét, illetve szerkesztőségünknek írt levelét pedig a Beszélő 5–6-ban.)







Megjelent: Beszélő szamizdat, 8. szám (1983. október), Évfolyam 1, Szám 8


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon