Skip to main content

Beszélő szamizdat, 12. szám (1985/1.), Évfolyam 1, Szám 14

: Impresszum

[Kis János]: Még egyszer a munkakényszerről

Kis János - Kőszeg Ferenc: Beszélő-beszélgetés a Szeta kezdeményezőivel

Haraszti Miklós: A Közellenség

Wildmann János: A magyar katolikus hierarchia és a báziscsoportok

Eörsi István: A valóban létező publicista

Kelemen Ábel [Dömötör Adrienne]: Aspirantúra

Tudományos továbbképzés, KGST-szabvány szerint

Átutazó [Barna Imre]: Dánia hű fia

Ipolyi Lajos: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

Madách-ünnepségek Szlovákiában

–ka– [Kardos András]: A Rubasov-elmélet

(Arthur Koestler: Sötétség délben – Szabadidő Kiadó 1984)

Kőszeg Ferenc: Az M. O. kiadó

: Gerő Ernő a vízlépcsőről

Zbigniew Narkiewicz: Nyolc év után ugyanazt

Orosz István: Sorsunk a Párt?

Szilágyi Sándor könyvismertetéséről (Beszélő 11)

: Újabb négy katolikus szolgálatmegtagadó a börtönben

: Krassó György védelmében

: A Duna Kör Hírei

: Az Elnöki Tanács 1984. évi 19. számú törvényerejű rendelete

a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon