Skip to main content

Impresszum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szerkesztőséggel az alábbi címeken lehet felvenni a kapcsolatot:

Haraszti Miklós 1025 Gül Baba u. 21.

Kis János 1118 Kelenhegyi u. 23/a 658-217

Kőszeg Ferenc 1053 Felszabadulás tér 7. 183-178

Nagy Bálint 1029 Rézsű u. 49. 165-945

Petri György 1067 Eötvös u. 22. 112-550

Köszönetet mondunk azoknak az olvasóknak, akik előző számainkban közölt felhívásunkra hírrel, cikkel vagy dokumentumokkal jelentkeztek. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásokat folyamatosan közöljük – ami nem illik lapunk műfajához, azt átadjuk más szamizdatfórumoknak, önálló terjesztésre.

Lapunkban – miként a sajtóban szokás – meg lehet jelenni névvel, név nélkül vagy álnéven.
















Megjelent: Beszélő szamizdat, 12. szám (1985/1.), Évfolyam 1, Szám 14


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon