Skip to main content

Beszélő hetilap, 9. szám, Évfolyam 7, Szám 9

Harmat Pál: …a tudományról

(eö) [Eörsi János]: Szupertitkosrendőrség

Voszka Éva: …mennyit ér a törvénytervezet, ha privatizációs?

Solt Ottilia: 2x2 néha 5

Államháztartás-statisztika

irodáz [Zádori Zsolt]: A kárászéletű nemzet­közi siker érdekében

Külpolitikai vitanap a parlamentben

Vit László: A legkisebb rossz

lt [Solt Ottilia]: Roma a kínpadon

Egy ízig-vérig demokrata tévés személyiség

Zolnay János: Fesztivál 11 millióért

B. E. [Békés Erzsébet] - N. L. [Neményi László] - [Kiss Ilona]: Rossz, aki rosszra gondol / Az affaire / Észak-Írország: Protestálnak?

Neményi László: Viharos médiavizek

Martin M. Simecka: Szlovák unalom

Gállos Orsolya: A metaforából valóság lett…

Drago Jancarral Gállos Orsolya beszélget

: Drago Jancar (1948)

Enyedi Zsolt - Fleck Zoltán: Számháború?

Ungváry Krisztián: Az ostrom vége – I. rész

A kitörés első órái

Béndek Péter: Mementó

Kálmán C. György: Az ég vizében

Bazsányi Sándor: A szenvedő, a flegma és a bősz

Hajdu István: Holisztikus kritika – Jó a jónak nem vájja ki a szemét

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Schwitters és Dürrenmatt

Majoros Sándor: Az önként távolodó

[Kisbali László]: Hasznos házi jegyzetek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon