Skip to main content

Beszélő hetilap, 16. szám, Évfolyam 7, Szám 16

(Juhász László): Tán csodállak, ámde nem szeretlek…

(kőszeg): …a hideglelős önözésről

révész: A jobb fedezet és a bal

M. A. [Mink András]: Temetni jöttem, nem dicsérni…

Eörsi János: Itt a 170 milliárd, hol a 170 milliárd

Hell István: Egy interetnikai „elbeszélgetés”

(Mindenki azt hiszi, hogy igaza van)

(–) [Neményi László] - H. L. [Holka László] - K. I. [Kiss Ilona]: Szappanoperák tajtékja / Csatornaháború / Német plutóniumgate

Bányai Péter: Holtponton

Egy évvel a választások előtt

[Bányai Péter]: A demokratikus konvenció születése és bomlása

[Bányai Péter]: A magyar kérdés mint a román ellenzékiség „sírásója”?

Vince Péter: Privatizáció: visszaköszönő konfliktusok

(eö) [Eörsi János]: Villamosipari patt

Zolnay János: Térszerződés

A főváros készülő Általános Rendezési Terve

Kőszeg Ferenc - Zádori Zsolt: „Ha már több párt, akkor minél több legyen…”

Beszélgetés Berecz Jánossal

Konrád György: Kőviskó és gólyafészek

Kálmán C. György: Én, te, isten, szeretet

Térey János: Délszak

Tandori Dezső: Átkelés Párizson

[Kisbali László]: „…aztán mindannyian bőségesen ittak”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon