Skip to main content

Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 5, Szám 8

nwa [Nagy W. András]: A visszanyert katedra / Útban Bangkok felől / Tisztelet Andrásfalvy Bertalannak

solt: Pszt! A miniszterelnök nyilatkozik

Neményi László: Egy jelző, s más semmi

A biztonságpolitikai alapelvek vitás kérdése

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A kellemes parlament

Révész Sándor: Megsemlegesítés

Az Alkotmánybíróság határozata az egyházak és az állam viszonyáról

rs [Révész Sándor]: A találgatástörténet vége

Kőszegvári Tibor: Biztonságunk és a menekültáradat

(újvárosi–kőszeg): Az ÁVO titka

Révész Sándor: Ennyi

Interjú Pető Ivánnal

révész: Donna Quijote és a pártok malmai

Bíró Béla: „Tipikus asszimiláns gondolkodás…”

B. B. [Bíró Béla]: A cinizmus alkonya?

Kontra Ferenc: Felgyújtott templomaim

Langmár Ferenc: Átjáró

L. F. [Langmár Ferenc]: A közgazdaságtan a válságjelek szaporodásával dicsekszik

Bóc Imre: Vége a termékfelelőtlenségnek

Eörsi János: Célfotó

Havas Fanny: Kelet-Berlin még megvan

Bak Gammával beszélget Havas Fanny

Kántor Péter: A Pál utcai fiúk (1907)

Bikácsy Gergely: A Hold kegyeltjei?

Hajdu István: Képfelbontás

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon