Skip to main content

Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 5, Szám 24

: Tények talányok nélkül

solt: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz

Eörsi János: Meghátrálás

révész: Menni kell, menni kell…

Révész Sándor: A megvadult politikusokat vissza kell rántani a földre…

Magyar Elemér: Fogadatlan provokátorok

R. S. [Révész Sándor]: Gégekoncentráció

Adatok az alkoholizmusról

Radványi Ákos: A frekvenciagazdálkodás és…

K. L. [Kozák László]: Tüntet-és?

m. g. [Murányi Gábor]: Június 16-a ötször

: Információs összefoglaló

Révész Sándor: Fütty és frász

(Vitányi Iván: 5 meg 5 az 13, Gondolat, 1993)

Szőke Zsuzsa: Szénporhintés

Z. J. [Zolnay János]: Frankfurti optimizmus

– Neményi –: Clinton kereszttűzben / Major bajban / Szerb politika: Üsd, vágd, nem apád! / Német idegengyűlölet

Knut Skujenieks: Lettek és nem lettek

Yehuda Lahav: Csak a demokratikus hagyományokat vállaljuk!

Michal Kovac szlovák államelnökkel beszélget Yehuda Lahav

Bíró Béla: Tilos Tv Transsylvaniában

Eörsi István: A színész nem gép, nem idióta, és nem katona

Tábori György és Eörsi István beszélgetéséből

Bikácsy Gergely: Gombrowicz Magyarországon

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon