Skip to main content

Beszélő hetilap, 29. szám, Évfolyam 4, Szám 28

(K. L.) [Kisbali László]: Nemlétezők csillagfényénél / Vigyázat: légypiszok! / Kvantummechanikát a népnek! / Elhatárolósdi

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A Csurka-eposz

Langmár Ferenc: Botos Katalin futása

Ara-Kovács Attila: Az integráció dicsérete

Beszélő-beszélgetés Valki Lászlóval

R. Á. [Radványi Ákos]: A rádiónak és a tévének nincs alapítója…

és nem lehet kormánybiztosa

Iványi Gábor: Noé bárkái

Menekülttábor Szabadkán és Nagyatádon

lt [Solt Ottilia]: Erzsébetváros

Gurbán György: Egy gimnázium az első áldozat?

Egyháziingatlan-viszály Debrecenben

–kl– [Kozák László]: Kapitááány, Kapitááány…!

Munkaügyi csatanyerés a Mahartnál

Törzsök Erika: A befektetési varsa

Iványi György a hitelezési válságról

Köllő János: 3/XII. Mi jön a segély után?

Ember Mária: Nyompusztítók nyomában

Wallenberg-iratok Moszkvából Stockholmnak

Neményi László: Csúcsról csúcsra

Dimitrije Boarov: A katasztrófa végkifejlete?

V. J. [Vajna János]: Klestilnek lapot osztanak

Mink András: A világnak tüköre – a sevillai világkiállítás

Tóth Erzsébet: „Száműzetésben – szabadon”

Lámalátogatás

Kompolthy Zsigmond - Máté Gábor - Schlanger András: Híd-újjáavatás

(Egy performance forgatókönyve)

Szabó Júlia: Redukció és konstelláció

Kiállítás Bécsben

Nádori László: Nincs új a nap alatt

[Kisbali László]: A modernek szabadságáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon