Skip to main content

Beszélő hetilap, 45. szám, Évfolyam 5, Szám 49

(Erdélyi Tibor): [Olvasói levél]

Petri György: A költői kérdésről

Kőszeg Ferenc: Olvasóinkhoz

Konrád György: Pohárköszöntő

SZDSZ-születésnap

(kőszeg): A szívükre hallgattak?

Eörsi János: Irány a csoda

Kiss Ilona: „Ezt az ügyet nem lehet csupán a marsallok nyakába varrni”

Beszélő-beszélgetés Vásárhelyi Miklóssal

Petri György: Kívánok jobbulást

lt [Solt Ottilia]: Hazaért végre! / Morál / Restrikció

nl [Neményi László]: Már a németek is? / Lázadozó amerikai szavazók / Atomhatalom lesz-e Észak-Korea?

Yehuda Lahav: Egy emlékezetes nap

Vitalij Moszkalenko: Nem voltam ott

Zolnay János: Nem eladó!

Kispesten nem lesz helyiségprivatizáció

Máté Krisztina: Akiknek a séta is álom marad

Kende Péter: Mi a baj?

Elmélkedések a távolból – I.

Szebényi Cecília: Nem pruszlik a magyarság

Lukácsy Sándorral beszélget Szebényi Cecília

Szilágyi Andor: Hogyanisiglen Eshetett Meg Vala,

hogy Folyó Esztendő Novemberiusának Első Hetében Költsey Ferenc Nem írá Meg a Magyarok Hymnusát, és Professiore Galváni Lajos Sem Találá Fel Híres Galván-Elemét, Mert Hogy a Kölcsei Póstahivatalban az Új Beszélő Legelső Száma Nem Kapható.

Bikácsy Gergely: Woody Allen Párizsban

[Kisbali László]: Az igazság esélye

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon