Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. február–március, Évfolyam 9, Szám 2

Térey János: Tizenöt éve Zugló

Hammer Ferenc: Hegedűs rendező, Mészáros halász és egyéb mesterségek

Révész Sándor: Mit lehet tenni, ha semmit sem lehet?

Mink András: Mandzsúriai emberünk

Funk Sándor: Csernus Imre védelmében

„Leonard Bernstein születésnapjára (08. 25.)”

Adam Michnik: Lengyelország Európája

Pap András László: Faj és jog az Egyesült Államokban

Adalékok az etnikai hovatartozás alkotmányos kérdéseihez

: Szilágyi Sándor…

Göncz Árpád: Szilágyi Sacival...

Kis János: A féltett gyermek

Eszik Alajos: Néhány babérlevél ifjú barátom koszorújába

Tamás Noémi: Saci

Drégely Imre Imics: Mr. Take

Tischler János: Az Onódy-ügy, 1964

Dupcsik Csaba: Cigánykép(telenség)ek

Galántai Zoltán: Az űrkolóniáktól a szegénynegyedekig

Csordás Attila: Transzhumanisták

Grecsó Krisztián: A szent malaszt

Ambrus Judit: Tatjana levele a Törpe utca 6-ba,

Varró Dánielnek, a Maszat-hegyről, pontosabban a 2003-ban a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Túl a Maszat-hegyen című könyvéről

Péterfy Gergely: Néma tartomány

Minden hétfőn

Ébli Gábor: Ellenkultúrából mítosz?

Szamizdat – alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európában 1959–89, Millenáris Park, 2004. május 2-ig

Vincze Teréz: Csendes szemlélődés

35. Magyar Filmszemle

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon