Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. január, Évfolyam 12, Szám 1

Vers

Solymosi Bálint: Anna, az együttműködő

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Révész Sándor: „Mi még nem vagyunk átcímkézve”

Léderer Andrással, az SZDSZ – Új Generáció elnökével Ádám Zoltán és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Neményi László: Hogyan tovább Irakban?

Vendégkönyv

Seres László: Az állam betegei vagyunk

Játéktér

Kis János: Emberi jogok egykor és most

Papp László Tamás: Egy amerikai Judeofóbiában

David Duke magyarul megjelent könyvéről

Befejezetlen múlt

Litván György: 1956 emlékének szerepe a rendszerváltásban

Messzelátó

Marosán György: Az antropikus elv lehetséges világmodelljei

Kultúra

Angyalosi Gergely: Nem lehet nem külföldinek lenni – homo duplexek egymás között

Pór Péterrel és Vajda Mihállyal Angyalosi Gergely beszélgetett a Nyitott Műhelyben arról, hogy mindannyiunknak számos énünk van

Szüts Miklós: Ez elment vadászni

Darvasi László: Virágzabálók

Regényrészlet

Szijj Ferenc: Növényszöveg

regénydarab (c)

Bazsányi Sándor: Inkább a költő

Szókratész, Kalliklész, Platón – I. rész

Márton László: Transz-ból Cisz-be

Bátorfy Attila: Az elektronikus tánczenei kultúra mint ellenségkép Magyarországon

A drog, a deviancia és a zaj

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon