Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

A helyzet persze szlovák szemszögből sem túlságosan biztató. A szövetségi kormány nemrég ismét napirendre tűzte a gigantikus építkezés költségvetési támogatásának ügyét, és Pozsony számára meglehetősen kényelmetlen döntést hozott. Eszerint a szövetségi kabinet nem támogatja tovább a befejezés előtt álló vízi erőművet a szövetség forrásaiból. Ez érzékeny csapást jelentett Meciarék számára, s Pozsonyban nem is titkolták ingerültségüket. Peter Baco, a csehszlovák tárgyalódelegáció élére nemrég kinevezett kormánymegbízott azonnal követelte, hogy a szövetségi kormány állítsa le a csehországi föderális jellegű építkezéseket is. A felháborodást az sem csitította, hogy – mint utóbb kiderült – a bősi vízi erőmű volt az utolsó olyan beruházás, melyet a szövetségi költségvetés terhére valósítottak meg. Pozsonyban sziklaszilárd az a meggyőződés, hogy a prágai közös kabinetnek nincs joga beleszólni az építkezés sorsába, s csupán egy kötelessége van: biztosítani a pénzt az építkezés befejezéséhez. A szlovák vezetés azonban a látszólag kilátástalan helyzetben sem csügged. Az építkezést állami kötvények kibocsátásával, banki hitelek felvételével és külföldi beruházók bevonásával kívánják folytatni. Talán nem véletlen, hogy az országban lévő három költségvetés közül egyedül a szlovák mutat ki többmilliárdos hiányt, míg a cseh és a szövetségi költségvetés előreláthatólag többlettel zárja az idei évet.

A pénzszerzés lehetséges módozataival foglalkozott nemrég Ivan Carnogursky, a Hydrostav vezérigazgatója is. (A Hydrostav a bősi vízi erőmű fő kivitelezője, s egyben Szlovákia legnagyobb építőipari vállalata.) Carnogursky a Trend című gazdasági hetilapnak nyilatkozva elmondta, hogy vállalata hiteleket nyújt a beruházónak, valamint mozgósítja kanadai és ausztriai kapcsolatait a külföldi tőke gyors ütemű bevonása érdekében. Az önállósuló Szlovákiában az építkezés befejezése össznemzeti üggyé vált, s a jelenlegi kormányzat számára legalább olyan presztízskérdést jelent, mint az Antall-kabinetnek a folyamat megállítása.

Pozsonyban minden valószínűség szerint belenyugodtak abba, hogy a magyarországi féllel nem tudnak megegyezni, s igazából már nem is tartják fontosnak a vízi erőműről tartandó tárgyalásokat. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a csehszlovák tárgyalódelegáció élén immár nem a mindenkori szlovák miniszterelnök áll. A politikailag jelentéktelen Peter Baco mezőgazdasági miniszter kinevezésével a szlovák fél meglehetősen világosan jelezte véleményét a Magyarországgal folytatandó tárgyalások esetleges súlyáról.

A szlovákiai álláspont megértéséhez világosan kell látni, hogy ma Pozsonyban egyetlen jelentősnek mondható érdekcsoport sem érzi azt, hogy korlátoznia kellene az építkezés befejezésével kapcsolatos aktivitását: szinte mindenki Bős mielőbbi befejezésében érdekelt. Az építkezés munkahelyek ezreit biztosítja a mély válsággal küzdő építőiparnak, lehetővé teszi az energetikai ágazat fontosságának növelését, Pozsonyt rendkívül fontos dunai kikötőhellyé változtatja, s ami talán legfontosabb, a szlovák kormányzatnak lehetőséget nyújt a magyar politika feletti győzelem prezentálásához. Nem szabad ugyanis elhanyagolni azt a tényt, hogy Meciarnak külpolitikai sikerekre vagy látszatsikerekre van szüksége az önállósodó Szlovákia várható gazdasági gondjainak ellensúlyozására, s erre a szlovák–magyar konfliktusban aratott győzelem a legalkalmasabb. Ilyen szerepe volt a Fradi szurkolói ellen bevetett kommandónak is.

Ugyanakkor az is világos, hogy ma Szlovákiában nincs olyan politikai érdekcsoport sem, mely közvetlenül megérezné a C változat befejezését esetleg követő nemzetközi következményeket. Nem tekinthető ilyennek egyik szakmai lobby, egyik jelentős párt sem. A külpolitikai tapasztalatokkal nem rendelkező Szlovákia véleményem szerint nem érzékeli döntésének súlyát, s úgy véli – egyébként nem teljesen alaptalanul –, hogy a nemzetközi közvélemény sem teljesen egységes Bős megítélésében.

Nem érdemes tehát illúziókba ringatnunk magunkat: a vízi erőmű építését szinte biztos, hogy be fogják fejezni. Olyannyira össznemzeti üggyé vált, hogy nincs olyan politikai vagy szakmai csoport, amely a maga valóságában érzékelné a lépés esetleges nemzetközi következményeit. Mindebből sajnos az következik, hogy a C változat megvalósul, és a szlovák–magyar viszonyt hosszú távon megrontó konfliktusforrássá válik.

(Pozsony)

• Külföld