hamberger

Nyomtatóbarát változat

Václav Havel május második hetében az Európa Tanács Parlamentjének vendége volt. Egyórás előadásában többek között elemezte a Varsói Szerződés és a NATO általa elképzelt jövőbeli szerepét és feladatát, majd – szokásához híven – javaslatot is tett.

A Varsói Szerződés egyik fő feladata az volt, hogy fenntartsa és jelképezze azon európai országok csatlós és alárendelt helyzetét, amelyek fölött a II. világháború után Sztálin megszerezte a hatalmat.

A jelenlegi, radikálisan új helyzetben azonban mindkét katonai tömbnek át kéne alakulnia egy egészen új, összeurópai biztonsági rendszerré, amelyet mind az USA és Kanada, mind a Szovjetunió garantálna. Az átalakulás fokozatos lenne: a két szövetség egyre inkább a közös leszerelési tárgyalások politikai eszközévé válik, s gyengül az a funkciója, hogy Európa egyik felét védelmezi a másik fél esetleges támadásával szemben.

A NATO-nak, amely demokratikusabb, értelmesebb és jobban működik, át kell alakulnia az új európai rendszer hasznára, a Varsói Szerződésnek pedig, amint betöltötte az európai leszerelés politikai eszközének szerepét, meg kell szűnnie. De a NATO-nak is változnia kell: meg kell változtatnia nevét és katonai doktrínáját, mert a hidegháborúnak vége, s a jelenlegi fejlődés meg nem értését jelentené, ha Európának a NATO zászlaja alatt kellene egyesülnie.

Az egységesülő Európának a helsinki folyamat szellemét tükröző egységes biztonsági rendszerre van szüksége, amely fokozatosan, a helsinki folyamat által biztosítón alapokon épül fel.

Az Európa Tanács szellemi és erkölcsi alapja a legjobb alap a jövő integrált Európájához, s ráadásul összeurópai intézményként jött létre. Csehszlovákia javasolja az Európai Biztonsági Bizottság létrehozását, amely kiindulópontja lehet a fenti folyamatnak. Ehhez arra van szükség, hogy a helsinki folyamat túlnőjön azon, hogy a biztonsági kérdésekben ajánlásokat vagy javaslatokat tesz a részt vevő országoknak. Át kellene térnie a közös szerződési kötelezettségek területére, így a biztosítékok széles körét tudná megteremteni az egységesülő Európa politikai egységéhez. E szerződések rendszere biztosítaná a tagországok biztonsági együttműködését, a kölcsönös segítségnyújtást kívülről jövő támadás esetén, s kötelezné a tagországokat, hogy helyi konfliktusok esetén alávessék magukat a közös döntőbíráskodásnak.

Ilyen szerződések és egyezségek véglegesen rögzítenék a jelenlegi európai határokat, ezeket szavatolnák, s egyúttal pontot tennének a II. világháború végére, annak minden szerencsétlen következményére, s Európa hosszú megosztottságára is.

A jövő év végéig le lehet fektetni az új, egységes helsinki biztonsági rendszer alapjait, amely minden európai államnak megadná a biztonságos érzést, hogy nem kell egymástól félniük, mert mindannyian ugyanazon kölcsönös biztonsági rendszer tagjai, amely az egyenjogúságon alapszik, s mindegyikük kötelessége, hogy biztosítsák egymás függetlenségét.

• Külföld