Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Lovas István a Beszélő legutóbbi (április 14-i) számában tisztességesnek minősíti a lap eggyel előbbi (április 7-i) számában megjelent, róla szóló írásomat. Cikkemben – 3,2 nevem volt – a következőket állítottam: 1. Lovas a Szabad Európa Rádió munkatársaként a még pártállami Magyar Televízióban leplezte le a „cenzúrázó” SZER-t, majd miután a német munkaügyi jogszabályok a nyilvánvaló illojalitás ellenére sem tették lehetővé a menesztését, 20 ezer dollár végkielégítés fejében önként távozott a kommunistákkal paktáló rádiótól. 2. A Kasza László és a Ribánszky László kontra Pesti Hírlap sajtóperben elfogulatlan tanúként lépett fel az alperes Pesti Hírlap védelmében; a bíróság előtt kijelentette, hogy a per tárgyát képező Báder Katalin-cikkben közölt – és a jogerős ítélet szerint jelentős részben valótlan – információk ismeretei szerint igazak, de nem tőle származnak. 3. A kormányközeli Pesti Hírlapban az SZDSZ-barát publicistákat „tollforgató funkcionáriusoknak” és „skriblereknek” tituláló újságíró az SZDSZ jogvédő szolgálatának ingyenes jogi segítségével folytat pert a belügyminiszter ellen. 4. 1992-ben „újabb forradalom” után áhítozik, ugyanakkor azonban vezető állást próbál megszerezni a Külügyminisztériumban. Ha Lovas szerint írásom tisztességes, akkor állításaim nyilván megfelelnek a valóságnak. De ha így van – vajon tisztességes-e Lovas István?

Az alábbi talált tárgyak segítségével az olvasó talán könnyebben megfelel e fogas kérdésre.

1993. december 30-án a Frankfurtban élő, magyar származású Susanna Grossmann-Vendrey (polgári foglalkozását tekintve zenekutató) a Frankfurter Rundschau című országos napilapban cikket közölt a magyarországi médiahelyzetről, a kormányzat beavatkozásáról a rádió és a televízió ügyeibe, egyes műsorok (Reggel, Össztűz, Esti Egyenleg) megszüntetéséről. A szemfüles Pesti Hírlap 1994. január 8-án Külső képünk belülről című rovatában (amelynek célja, hogy leleplezze azokat az újságírókat, akik nem átallanak hazai visszásságokról beszámolni az ellenséges külföldön – lásd Lovas egykori esetét a SZER-rel), kivonatos fordításban közreadja a Rundschau-cikket.

Grossmann-Vendrey Zsuzsa írását tájékoztatásul elküldi Mester Ákosnak – hiszen a 168 óra többször is szerepel a cikkben. A hetilap Levélhullás rovata közreadja a nem olvasói levélnek szánt kísérőlevelet és a német cikk egy részét; a lapban közölt facsimiléből nem derül ki, hogy a cikk szerzője azonos a levélíróval. E tényt, amely szerencsésnek valóban nem mondható, Báder Katalin a Pesti Hírlap február 2-i számában az „az ávós újságírás” példájaként ismerteti.

A 168 óra hibázott, Báder Katalin szerzett magának egy jó napot. A nyilvánosság számára a dolog el is lenne intézve.

Lovas István azonban nem elégedett meg ennyivel. Február 5-én az alábbi angol nyelvű levelet küldte el a Frankfurter Rundschau főszerkesztőjének – és egyúttal a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetsége sajtóattaséjának:

A frankfurti főszerkesztőnek küldött angol nyelvű levél

„Uram,

Tudósítójuk, Grossmann-Vendrey asszony egy levelet küldött Mester Ákos úrnak, a 168 óra című magyar rádióműsor főszerkesztőjének; e rádióműsorról Magyarországon köztudott, hogy a Magyar Szocialista Párttal és a Szabad Demokraták Szövetségével rokonszenvezik. A 168 óra azonos című heti kiadványa közölte a levelet. A levél szerint (lásd a mellékelt másolatot) egy a Frankfurter Rundschau 1993. december 30-i számában megjelent cikk azt bizonyítja, hogy »a távolból is érdeklődéssel figyelik az önök ügyét«. Aláírás: Grossmann-Vendrey. Teljes cím.

A szerkesztőség úgy ítélte meg, hogy a cikk egy részének másolata közlésre érdemes. Leplezendő a tényt, hogy a levél és a cikk szerzője egyazon személy, a szerkesztőség a cikknek olyan részét mutatta be, amelyen nem látható Grossmann-Vendrey asszony neve. Grossmann-Vendrey asszony szerencsétlenségére a Pesti Hírlap című konzervatív napilap 1994. január 8-i számában közölte a Grossmann-cikk magyar fordítását, hogy megmutassa, milyen fokon elfogult az ön lapja a baloldal irányában, és hogy milyen forrásokra támaszkodik (a Frankfurter Rundschauban megjelent cikk utolsó mondata egy magyar bulvárlapra, a Kurírra hivatkozik, amelyet Magyarországon egyetlen újságíró sem használna fel hitelt érdemlő forrásként).

1993. (sic!) február 2-án a Pesti Hírlap Ávós újságírás (az eredetiben: Stasi journalism – K. F.) címmel számolt be az újságírásnak erről a kivételesen etikátlan esetéről (a lapszámot mellékelem, a Frankfurter Rundschau-sztori kiemelve).

Minthogy nem valószínű, hogy Grossmann asszony tájékoztatná Önt az ügyről, megteszem számára ezt a szolgálatot.”

Ezekben a napokban Grossmann-Vendrey Zsuzsa is kapott egy levelet. Az angol nyelvű szöveg a brüsszeli SAS Hotel levélpapírján íródott, de Magyarországról adták fel, méghozzá Bicskéről (Lovas is itt lakik), február 8-án:

Brüsszeli szállodai boríték – magyar bélyeg, bicskei pecsét

Lovas saját kezű írása a szerkesztőségünknek küldött kéziratán, valamint Susanna Grossmann-Vendreynek küldött „névtelen” levél. Nem vagyunk írásszakértők, a hasonlóság eldöntését az olvasókra bízzuk…

„Kedves Grossmann-Vendrey asszony:

A magyar médiaháborúról írott cikkét a Pesti Hírlap újra közölte (1993. december 30.).

Miután írt egy levelet, amelyet a 168 óra közölt, egy hosszú cikk foglalkozott az Ön összefonódásáról tanúskodó magatartásával/etikátlan újságírói gyakorlatával (Pesti Hírlap, 1994. február 2.).

Tudomásom szerint az egész dossziét elküldték az FR-nek és a német követség sajtóattaséjának. A kormányt ugyancsak tájékoztatták és óvatosságra intették, ha Ön esetleg a jövőben akkreditációt kérne. Remélem, örül és a barátai is osztoznak az örömében.”

A levél aláírása: Lenin Dobbermann (vö.: Egy magyar vizsla vadászatai).

A lendületes kézírás mintha emlékeztetne a Lovas Istvánéra. Lehet, hogy az ávós újságírás leleplezője egyúttal névtelen levélíró és magánszorgalmú feljelentő?

Lehet, hogy Báder-Lovas-Dobbermann – egyszerűen véreb?

• Gazdaság és társadalom