Láng László

Nyomtatóbarát változat

Ha jól emlékszem, néhány hete Tamás Gáspár Miklós volt az első, aki egy vitában az ilyenkor valóban indokolatlan szemérem nélkül feltette a kérdést: végtére is, ki „csinálja” itt a külpolitikát? A Külügyminisztérium, az Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM), a Honvédelmi Minisztérium (HM), vagy netán a miniszterelnöki hivatal egymással is versengő tanácsadói, államtitkárságai, tárcanélküliségei?

E szakmai körökben már huzamosabb ideje borongó kérdés – úgy tűnik – visszhangra talált. A minap Katona Tamás, a külügyminisztérium politikai államtitkára panaszolta fel, egy, a sajtóban ugyancsak nyilvánosságot kapott vitában, a külügyminisztérium-szerűségek tekintélyes számát. Ha Katona komolyan gondolja és fenntartja amit állít, márpedig eddigi megnyilatkozásai alapján elég szuverén személyiség ahhoz, hogy így tegyen, akkor a döntéshozó külpolitikai „műhelyek” száma tovább gyarapodott maga a Külügyminisztérium is megosztott. Alig hiszem ugyanis, hogy a külügyminiszter e belügyben egyetérthetne államtitkárával, vagy ha mégis, akkor a személyi és intézményi konzekvenciákat – ennyi idő elteltével s az NGKM-mel folytatott csatározásaitól függetlenül, vagy éppen azok sikertelensége okán – régen le kellett volna vonnia.

Egy ország külpolitikája persze szükségképpen többszólamú. Végül is, aki valamiféle közméltóságként vagy a végrehajtó hatalom berkeiből a külvilág fele megnyilatkozik, az már külpolitizál. Szerencsére manapság már aligha elvárható, hogy e versengő politikusok és a közhivatalnokok ezrei begyakorlottan ugyanazt szajkózzák kifele – csakúgy, mint régen. Az viszont mindenáron elvárható, hogy e többszólamúságban dallam is legyen. Érdekes és érdemes megfigyelni, hogy még a saját természetes politikai önérdekét követő ellenzék vezető személyiségeinek – a szó szoros értelmében vett – java része is többnyire milyen visszafogottan, a „családi” szennyes kiteregetését kerülő emberi és politikusi szeméremmel nyilatkozik külföldön hazai dolgainkról. Józanabbjuk tudja: a szavazókat amúgy sem külföldön és külföldről kell győzködni…

Más kérdés a kormányzati berkeken belüli külpolitikai vetélkedés. A nemzeti többszólamúsággal szemben e versengés rontja a hatásfokot. Mi több, külországokban is visszatetszést kelt, ha egyazon kormányzat különböző képviselői önös, provinciális intézményi céljaikat (túl)hajtva „külpolitizálnak”. A megtanulható s akár fogcsikorgató kormányzati szolidaritás e kormányzatnak még nem sajátja.

S inkább a szolidaritás hiánya a gond, mintsem a vetélkedés tényleges tárgyai, alanyai. Régi keletű a kérdés, hogy kié a gazdaságdiplomácia, s kié annak presztízshordozó külképviseleti hálózata? Számomra aligha megkérdőjelezhető (jóllehet, tudom, vannak ellenkező értelmű nemzetközi tapasztalatok is), hogy egy kis országban, amelynek elsődleges külpolitikai érdekei természetszerűen gazdaságiak, a külpolitika és gazdaságdiplomácia egy és ugyanaz. S ha ez elvben igaz, akkor intézményileg is igaznak kell lennie. Kétséges ugyanakkor, hogy a „biztonságpolitika” emlőin nevelkedett Külügyminisztérium személyzetileg, szemléletileg készen áll-e már e funkcióváltásra?

A Külügyminisztérium és a miniszterelnökségi tanácsadók, hivatalok versengése sem szokatlan. A miniszterelnök, mindig és minden országban, elsődleges külpolitikaformáló tényező. Van úgy, noha erről mindenütt ildomos hallgatni, hogy az igazi külügyi döntéshozatal kicsúszik a felelős tárca kezéből: vagy azért, mert a miniszterelnök túl erős, vagy mert a tárca túl gyenge. Ma, Magyarországon talán mindkettőről szó van: a miniszterelnök a tárca vezetőjéhez képest mindenképpen „túl erős”, a minisztérium pedig – néhány vezető diplomatájának legjobb törekvései ellenére is – megosztott, felhígult.

Márpedig a kormányzati intézmények – kellő tisztelettel szólva – természetüket tekintve alig különböznek Dél-Amerika vizeinek ragadozó piranhaitól; sebesült társaikat ugyanúgy felfalják, legfeljebb hűvösebb számítással válogatnak az ízletesebb falatokból. Ha ma, Magyarországon több külügy is van, a magyarázatot az „igazi külügy” gyengeségeiben kell keresni.

• Külföld