(Turi Ferenc)

Nyomtatóbarát változat

A Beszélő 1994. június 16-i számában „Garancia jótállás nélkül” című Eörsi János-cikk igen szemléletesen körvonalazza a szociális vákuum fenyegető veszélyét – melyet Poe örök meséje nyomán nyugodtan nevezhetünk a makrogazdaság ingájának –, ha „…a mezei hadak benyújtják a számlát”.

Kevés szó esett azonban a gazdaság mind ez ideig jól elszigetelt „kútjairól”, az állami vállalatokból állami vállalatokká privatizált kvázi-gazdálkodó egységekről. A kvázi-gazdálkodás fogalma nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen korábban is elég példát találhattunk erre összes jellemzőjével együtt (elvbaráti vezetés, merev költségvetésialku-szemlélet, protekcionizmus, kielégíthetetlen direkt és indirekt támogatás). Mert mi lesz azokkal a veszteséges vállalatokkal:

– melyeket az elmúlt négy évben 49 százalékban eladattak, de 51 százalékban a „nyakunkon” maradtak (adót mi fizetünk)?

– ahol a többi részvényes perifériára szorult külföldi állami többségű dinoszaurusz?

– ahol az igazgatóságok és a vezetések összetételét pusztán a vélt vagy valós, szubjektív elvbaráti, politikai vagy magánérdekek determinálták?

– ahol a „gazdátlankodás” jellemzője az ön-PR és a mindenáron való túlélés szolgálatába állított esztelen pazarlás?

– ahol a hosszú távú fejlesztésbe és modernizálásra bevont privatizációs tőkét az inkompetens gazdátlankodás során önvédelmi célokból felélték?

– ahol önző érdekből a kormányzati szintű protekcionizmust szítva ma esetleg mankó nélkül maradnak?

– ahol az éves mérlegben szereplő kötelező pozitív egyenleg kínos huzavonák „papirosprofit-eredménye, mely pusztán a vezetői prémiumfizetés kellemetlen formai kívánalma?

– ahol a szociális feszültségeket eddig mindig célratörően (értsd bőkezűen, pazarlón) kezelték?

– ahol mindez csak egy hosszú ideje lappangó likviditási válságot követően kerül majd fényre?

S ekkor még szó sem esett a T. G. M. által a „Búcsú a jobboldaltól”-ban definiált társadalmi szintű „utópiautálatról”, amely – hogy félmunkát ne végezzünk – megfeleltethető a kút mélyén álló acéltöviseknek.

Hol lesz az a paktum, amely élét veszi az ingának és betemeti a kutakat? Hol lesz, különösen annak tudatában, hogy igen nehéz eldönteni, vajon az inga élesebb, a kút mélyebb, vagy a tövisek hegyesebbek? A három együtt azonban biztos módszernek tűnik.

Tisztelettel:

• Visszabeszélő