Eörsi László

Nyomtatóbarát változat

Örvendetes, hogy ismét szóba került Vizi Imre ügye, mert úgy tűnik, néhány kérdés tisztázásra szorul:

1. A Beszélő 18-as számában ezt írtam: „Az volt Vizi Imre benyomása, hogy túl sok energiát emészt fel a szervezetek egymással szembeni torzsalkodása, gyűlölködése.” Hadd tegyem hozzá: nemcsak neki.

2. Beszélgetésünk alatt valóban hangsúlyozták azt, mire a Beszélő 20-as számában is több helyen utaltak: elismerik, hogy Vizi 1956-ban corvinista volt, de mivel nem politikai okokból ítélték el, ezért nem lehet benyújtani a törvénytelen ítélete: feloldó semmisségi bírósági határozatot, ugyanezért nem lehet az MPFSZ-nek rendes, csupán pártoló tagja. Én már ott „ellentétes hangnemben közöltem” véleményemet, ami sajnálatos módon kimaradt az írott szövegből: „…a lopás és orgazdaság büntette miatt kiállított bírósági értesítő bizalmatlanságot keltett bennük (az MPFSZ vezetőiben), sőt emiatt – ahogy nekem minden köntörfalazás nélkül ki is jelentették – minden közösséget megtagadnak vele. Meghökkentő, hogy a jóvátétellel foglalkozó szervezetek irányítói közül mennyien bíznak a kádári igazságszolgáltatásban, és a jelek szerint sejtelmük sincs arról, amit szinte mindenki tud: az 1963-as amnesztia után a megtorlás nem szűnt meg, közbűntényes pereket csiholtak, és ismét börtönbe vetették a fegyveres forradalmárokat.”

3. Azt én is említettem, hogy Vizit 10 000 Ft-os segélyben részesítették, azonban állításukkal ellentétben a sérelmei orvoslásáért nem Önök, hanem a rokkant szabadságharcos fáradozott –mindeddig mérsékelt eredménnyel.

4. Nem világos, hogy miért hagyják még mindig figyelmen kívül a MÁV igazgatóságának igazolását (1990. XII. 30.), mely szerint Vizi munkahelyéről való elbocsátása kizárólag politikai okokra vezethető vissza.

Végezetül sajnálatosnak tartom, hogy az Önökkel nem egyező véleményben csak a konfliktusteremtés szándékát látják.

• Visszabeszélő