Nyomtatóbarát változat

Duray Miklós geológus (sz. 1944) a csehszlovákiai magyar értelmiség kiemelkedő alakja. Az 1968-as demokratikus nyitás idején a magyar ifjúsági mozgalmak egyik vezetője. A megváltozott körülmények között is sokoldalú tevékenységet fejt ki a csehszlovákiai magyarság szellemi életében. Több tanulmányt írt a kisebbségi problémákról, a magyar kisebbség helyzetéről; egyik ilyen írása a Bibó-emlékkönyvben olvasható.

1982. június 3-án civil ruhás nyomozók jelentek meg Duray pozsonyi munkahelyén, átkutatták hivatali szobáját, majd otthonában is házkutatást tartottak. Lefoglalták feljegyzéseit, kéziratait, írógépét, valamint egy primitív, házilag elkészíthető sokszorosító szerkezetet. A házkutatást követő kihallgatása során Duray vallomást tett: ő a szerzője a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (CSMKJB) név alatt elterjedt dokumentumoknak.

A CSMKJB 1978-ban jelentkezik először, a magyar iskolák ellen tervezett újabb támadásra hívja fel a figyelmet. 1979 januárjában beadvánnyal fordul a kormányhoz az iskolák ügyében. Májusban újabb emlékiratot bocsát ki; ez a csehszlovák alkotmány alapján fogalmazza meg a kisebbség sérelmeit. Az emlékiratot 1979 őszén egy levél kíséretében eljuttatják a Charta ’77 szóvivőihez. Novemberben a Charta-mozgalom képviselőinek felkérésére újabb tanulmány készül a magyar kisebbség helyzetéről. 1980 februárjában a bizottság neve alatt elemzés kerül nyilvánosságra, amely az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-határozatok és a Helsinkiben elfogadott megállapodások fényében tárgyalja a sérelmeket. 1981 tavaszán újabb akcióra kerül sor az iskolák ügyében: a bizottság tiltakozó levele egész Szlovákiában eljut a magyartanárokhoz és a szülők jelentős részéhez. Nyáron a bizottság javaslatot terjeszt a Madridban tartott Helsinki-konferencia elé a nemzeti kisebbségi problémák megoldásának elveiről. Ugyanekkor készül el a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének átfogó leírása a londoni Minority Rights Group számára (ez a független társadalmi szervezet monográfiákat ad közre a különböző nemzeti kisebbségekről).

A kihallgatások a június 3-át követő napokban is folytatódtak, de őrizetbe vételre nem került sor. Június 10-én a rendőri nyomozó szervek a 100. paragrafus alapján vádemelési javaslatot tettek az ügyészségnek. A 100. paragrafus – a köztársaság rágalmazása – alapján kiszabható büntetés felső határa 3 év. A vádemelési javaslat után is sokszor kihallgatták Durayt, de július második feléig csak ritkábban. Ekkor megint gyakran beidézték a rendőrségre. Elsősorban kapcsolatairól, köztük magyarországi kapcsolatairól faggatták – eredménytelenül.

Az ügyben kb. ötven embert hallgattak ki tanúként. A tanúk egyik csoportja a csehszlovákiai magyar értelmiség ismert alakjai közül került ki. Őket a Durayval fenntartott kapcsolatukról és a bizottság dokumentumairól kérdezték. A másik csoport iskolaigazgatókból és alacsonyabb rangú tisztviselőkből állt. Nekik a magyar iskolák és általában a kisebbség helyzetéről kellett nyilatkozniuk.

Durayt elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá, de elmekórházba nem kellett befeküdnie, orvosi visszaélés nem történt.

A nyomozás láthatóan két irányban folyik. Egyrészt azt igyekeznek bizonyítani, hogy Duray szervezkedést kezdeményezett. Ez esetben felforgatással lehetne vádolni – a hírhedt 98. paragrafus alapján, amelyet az 1979-es prágai perekben alkalmaztak; a kiszabható büntetés 3–10 év. Másrészt meg akarják ingatni a bizottság dokumentumainak hitelét, a szerzőt rágalmazónak, esetleg kóros hazudozónak beállítva.

Pozsony–Budapest, 1982. július 20.

• Kisebbségben