Szervák Tibor

Nyomtatóbarát változat

Szolnok a főváros tágabb értelemben vett vonzáskörzetének egyik alközpontja, ugyanakkor Jász-Nagykun-Szolnok megyén belül periferikus szerepet játszik. A hármas tagolású megyében él egyfajta jász identitás, van egyfajta nagykun, kun identitás – harmadiknak meg ott van Szolnok. De ott van a Tisza is, ami jelenleg még inkább egyfajta gát – főként amikor elég magas – a kapcsolatok kialakításában. A történelem során kialakított sugaras szerkezetű út- és vasúthálózat tovább korlátozza az együttműködés lehetőségeit.

Az 1920-ban, a trianoni békeszerződés kapcsán bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokat Szolnok is megszenvedte: elvesztette egyik fontos funkcióját, hiszen korábban az Erdély és a főváros közötti összekötő kapcsot jelentette. Maradtak ugyan bizonyos adminisztratív funkciói, és ezek mellé nőtt fel az ipari potenciál – a cukorgyár, a járműjavító, vagyis az Alföldre jellemzően az élelmiszer-gazdaság, illetve a közlekedési ipar. Szolnok 1870-ben 16 ezres népességszámával az ország akkori városhálózatában a 44. helyet foglalta el. Viszont az 1960-as évektől kezdve a lakosság létszámának dinamikusan növekedését lehet regisztrálni. 1980-ra Szolnok az ország 12. legnépesebb város lett, tíz év múlva pedig már a 11. helyen állt.

Mi volt ennek az oka? Elsősorban az Alföld iparosítási programja, aminek következtében több nagy beruházás valósult meg a városban – kiemelkedő jelentőségű ezen belül is a Tiszai Vegyi Kombinát létrejötte.

Az 1998-as statisztikai évkönyv azonban már a lakosság 2000 fős csökkenését regisztrálta. Az okokról többfajta vélemény fogalmazódott meg. Az egyik ok lehet az extenzív ipartelepítés kifulladása, de van egy társadalomtörténeti ok is: a tradicionális polgárság hiánya. Az Alföldi Tudományos Intézet 1999-ben kezdett el egy öt alföldi városra kiterjedő kutatást, amelyben ilyen kérdésekre is megkíséreltünk választ kapni.

A kérdőíves vizsgálatban arra kerestük a választ: mit jelent az adott város lakói számára a sikeresség, a fejlődés fogalma. Az egyik interjúalany az alábbiakat fogalmazta meg: individuális sikerek sokasága települési szinten, erős közösségi cselekvés, jellemzően magas helyi jövedelmek, illetve a fogyasztás növekedése. Kiderült, hogy a szolnokiak a mintába bekerült többi városhoz képest sikereiket és fejlődésüket szolidnak ítélik meg, és így is kategorizálják városukat.

De nézzük meg az eredményt kategóriánként is. A munkalehetőség tekintetében a szolnokiak jobbnak ítélik helyzetüket a másik négy várossal összehasonlítva. Ennek talán az lehet az oka, hogy a fővárosi agglomerációba tartozó településen az aktív középosztály számára az ingázás nem gond. A következő kategória: a megélhetési költségek. Szolnok ebben a tekintetben is jól szerepelt, mint ahogy – az ismert történelmi okokból – a távolsági közlekedés vonatkozásában is. Ezzel szemben a vásárlási lehetőségek más városokban kaptak nagyobb értéket – igaz, ebben az időben Szolnokon még nem volt bevásárlóközpont. A szórakozási feltételek szintúgy más városokban kaptak magasabb értéket – a híres Szigligeti Színház ellenére.

Fontos tényező volt a vizsgálatban a hatalmi ágak, szervezetek szerepének megítélése is. Szolnokon – egy félévet leszámítva – a mai vezető kormánypárt képviselői adják a polgármestert, így korábban mindig lehetett arra hivatkozni bizonyos fejlődési gátak elérésekor, hogy a városnak nincs erős, hatékony kormányzati lobbyja. Ez 1998 óta megváltozott, így a kormány segítségét magasabbra értékelik a válaszadók. Szolnok mint megyeközpont esetében a megyei önkormányzat jelentőségének megítélése is magas. További szereplők: a pártok és civil szervezetek, valamint a kis- és középvállalkozások. A kis- és középvállalkozások „eredménye” nem kiugró, mert ezek nem eléggé erősödtek meg a többi városhoz képest, viszont a pártok és a civil szervezetek megítélése jobb – ami a humánfejlesztésben rejlő lehetőségeket mutatja.

A kutatáshoz kapcsolódott egy városrészkutatás is, 1998 és 2000 között nyolc városrész lakóinak egyfajta – a város mellett a szűkebb lakókörnyezetre vonatkozó – „bizalmi indexére” vonatkozóan. Érdekes eredmény, hogy a belváros – tehát egy önálló entitással rendelkező belső terület – lakói árnyalattal magasabbra értékelik saját lakókörzetük fejlődési lehetőségeit, mint a város egészéit, míg – és ez a másik véglet – az igen magas munkanélküli-rátával „büszkélkedő”, és zömében hátrányos helyzetű rétegek lakta déli ipartelep lakói saját lakókörzetük sorsának jobbra fordulásában alig-alig reménykednek, ellenben sokkal jobban bíznak a város fejlődésében.

A város prominenseinek szemében viszont sokkal sikeresebb a város, és helyzete is ígéretesebb, mint ahogy azt a lakosság megéli. A különféle fejlesztési koncepciók megegyeznek abban, hogy Szolnok városának jövője nem képzelhető el az agglomeráció fejlődése nélkül, a szolnoki kistérség azonban meglehetősen szélsőséges értékeket mutat sok tekintetben. Az innovatív sikerek kulcsa többek véleménye szerint a természeti értékek – a gyógyvizek, a Tisza és a Zagyva, valamint a Tiszaliget – kihasználásában van. Magában a városban pedig végre meg kellene valósítani a belváros átalakítására – sétálóutcák és egy központi tér kialakítására – vonatkozó terveket. Tovább kell erősíteni a civil szervezeteket és a kulturális mecenatúrát, de a szolnoki főiskola is komoly városfejlesztési tényező lehet – a K+F források elérése kapcsán. A XXI. század társadalmában a humán erőforrás fejlesztése a településfejlesztés kulcsa, és véleményünk szerint Szolnok is egyértelműen erre halad.

• Euróna