Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

A Szlovák Nemzeti Tanács múlt heti ülése drámai körülmények között zajlott. Az épület előtt több tízezres tömeg, bent pedig a Szlovák Nemzeti Párt s a kommunista képviselők intéztek összpontosított támadást a parlament elnökségének keddi döntése ellen. Mint ismeretes, ez a 21 tagú testület a parlamenti ülést megelőző napon visszahívta miniszterelnöki posztjáról Vladimír Meciart, s helyére a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét, Jan Carnogurskyt nevezte ki.

Kint a bárány?

A kormányátalakítás hírére Meciar most formálódó politikai mozgalma, a Demokratikus Szlovákiáért elnevezésű csoportosulás tömeggyűléseket és sztrájkokat hirdetett. A szerda délutáni pozsonyi gyűlésre mintegy ötvenezer pozsonyi tüntető ment el. A szintén leváltott Milan Knazko törvényellenes intézkedésekkel vádolta a parlament elnökségét, majd kétségbe vonta a törvényhozó testület létjogosultságát. Kijelentette: a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége semmiben sem különbözik kommunista elődeitől, és ő személy szerint csak abban bízik, hogy ez a diktatúra nem tart majd negyven évig. A demonstráció hivatalos részének befejezése után az egyre ingerültebbé váló tömeg a Szlovák Nemzeti Tanács épülete elé vonult, ahol áttörték az ott felállított kordonokat, s a kivezényelt rendőröket beszorították az épületbe. A megvadult tömeg kövekkel betörte Frantisek Miklosko, a törvényhozás elnöke irodájának ablakát, és tojásokat dobált a helyiségbe. A másik csoport fölfeszítette a bejárati ajtót, és könnygázgránátot hajított az épületet belülről védő rendőrök közé. Ezt követően Vladislav Bitner belügyminiszter parancsára a kivezényelt rohamosztagok ellentámadásba lendültek, és a tüntetőket pajzsuk segítségével kiszorították a térről.

Bent a farkas?

Eközben az ülésteremben a Meciart támogató képviselők, valamint a Szlovák Nemzeti Párt és a kommunisták bizalmatlansági indítványt nyújtottak be Jozef Kucerak miniszterelnök-helyettes ellen. A Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter legközelebbi munkatársának tartott liberális reformközgazdász már hosszabb ideje a baloldali és nacionalista erők támadásának célpontja. Tevékenységével elégedetlenek voltak a most hatalomra kerülő kereszténydemokraták is. Az ellenzéki képviselők kérték, hogy titkos szavazással döntsenek indítványukról, ami meg is történt: a parlament 75 igen és 65 nem szavazattal elfogadta a Kucerakkal szembeni bizalmatlansági indítványt, s ezzel rendkívüli módon lelassították a gazdasági reform szlovákiai menetét. Az ellenzék tehát győzelmet aratott, s ezekben a pillanatokban úgy tűnt, hogy az épületet kintről ostromló tömeg és a kormánykoalíciót bentről támadó nacionalisták és kommunista oppozíció percek alatt elsöpri a Meciar-kormány helyébe lépő Carnogursky-kabinetet.

Az eseten felbuzdult ellenzék másnap újabb javaslattal állt elő. Az egyik nemzeti párt képviselője azt indítványozta, hogy a parlament váltsa le a Vladimír Meciart visszahívó elnökséget, és helyette válasszon újat. A javaslat igazi súlyának értékeléséhez tudni kell, hogy a csehszlovák alkotmány értelmében a kormány egyes tagjait kizárólag a törvényhozás elnöksége nevezheti ki és hívhatja vissza. Ha tehát a hivatalát most elfoglaló kabinet helyére nacionalista-kommunista többségű testület kerül, az azonnali parlamenti hatalomátvételt jelentett volna. Azt pedig aligha kell különösebben részletezni, hogy a diktatórikus politikát folytató Meciar a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt, valamint a kommunisták kormánykoalíciója miként roppanthatta volna össze a törékeny szlovák demokráciát. A mindent eldöntő szavazáson végül 67 képviselő foglalt állást a bizalmatlansági indítvány mellett, 9-en tartózkodtak és 71-en szavaztak ellene. Ez végeredményben azt jelentette, hogy a szlovák parlament jóváhagyta Meciar és társai leváltását, valamint bizalmat szavazott Carnogursky új kabinetjének. A bizalmatlansági indítvány ellen szavazott a magyar képviselők zöme is (kivéve négy magyar kommunistát).

Ki diktálja a játékszabályokat?

A parlamenti ülést követő szombati napon kassai közgyűlésén kettévált a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom. Az eredeti név megmaradt a Fedor Gal vezette liberális szárnynak, míg a Meciar vezette populista frakció új mozgalmat alakított. A tanácskozáson az exkormányfő a VPN vezetőit politikai hulláknak, disznóknak, a nemzet szégyenének nevezte, majd kijelentette, hogy támogatására május hatodikán Szlovákia-szerte általános sztrájk lesz. Galék majd akkor kisfiúk lesznek, és a sztrájk után majd másképp tárgyalunk – mondta híveinek Vladimír Meciar. Új mozgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a közgyűlés során nem fogadták el a VPN azon javaslatát, hogy a politikai küzdelmek során csak parlamentáris eszközöket használjanak, és tartózkodjanak a sztrájkok és tüntetések szervezésétől. Szlovákiában tehát tovább tart a feszültség, bár úgy tűnik, Meciar leváltásával sikerült elkerülni az országrész további balkanizálódását és egy baloldali-nemzeti diktatúra kialakulását. Ebben nem kis szerepet játszottak a magyar mozgalmak is, ami minden bizonnyal érezteti majd hatását a most folyó kormányalakítási tárgyalások során is.

• Külföld