Tóth Károly

Nyomtatóbarát változat

A mai szlovák belpolitikai válság közvetlen előzményei március elejére nyúlnak vissza. Kiváltó oka az volt, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalom egy része Meciar vezénylete alatt kivonult a közgyűlésről, és Demokratikus Szlovákia néven külön platformot alakított. Mivel Meciar egy személyben kormányfő is volt, ez a platform azon nyomban túlnőtt a mozgalom keretein. Több politikai erő is támogatásáról biztosította – pl. a Szlovák Nemzeti Párt, a volt kommunista párt, és az ún. Obroda (Megújhodás), a ’68-as reformkommunistákat tömörítő politikai csoportosulás. A platform így erősen balos színezetet kapott, s nem hiányzott belőle a nacionalista árnyalat sem.

Meciar ezt a tendenciát gondolkodás nélkül fölvállalta, s lépésével óriási népszerűségre tett szert. A többi politikai párt kissé késve, de határozottan reagált. A VPN, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen legfelsőbb döntéshozó szerve, a Szlovákiai Tanács bejelentette: mivel Meciar úgymond „pártszerűtlenül” járt el a mozgalommal szemben, haladéktalanul bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene a parlamentben. Ez a határozat azonban a Kereszténydemokrata Mozgalom tartózkodása miatt nem remélhetett parlamenti többséget.

Veszélyes kanyarok

Az így kialakuló patthelyzet áthidalására létrehoztak három bizottságot a parlamentben. A belügyi bizottság Meciar belügyminiszteri tevékenységét vizsgálta, a külügyi a Knazko vezette Külügyi Kapcsolatok Minisztériumának ügyeit tekintette át, a harmadik, a parlament öt alelnökéből álló bizottság pedig a kormány munkájával és Meciar különféle nyilvános fórumokon tett kijelentéseivel foglalkozott. Meciar ugyanis lépten-nyomon olyan szólamokat hangoztatott, amelyek egész egyszerűen nem egyeztethetőek össze a parlamenti demokráciával („ő csak a népnek tartozik felelősséggel, őt a párt és a parlament ne ellenőrizze” stb.). Utána kellett nézni, megfelelnek-e a valóságnak azok az egymásnak olykor gyökeresen ellentmondó kijelentések, amelyeket Meciar moszkvai és müncheni útjai során elért „konrét eredményekről” tett. Meciar retorikája rendkívül veszélyes tendenciát idézett elő: a közvélemény-kutatások szerint ugyanis az elmúlt néhány hét során a lakosságnak csaknem 80 százaléka Meciar szociális és nemzeti célokat egyesítő programja mellé állt.

Mindezen folyamatok az elmúlt hét péntekjén érték el csúcspontjukat: a Szlovák Parlament Elnökségének háromnapos maratoni ülése értékelte az említett bizottságok beszámolóit, és összegző jelentésében végül is elmarasztalta a kormányfőt és néhány miniszterét. Ennek az értékelésnek gyakorlatilag minden pontja szavazás után született, tehát az összes parlamenti párt véleményét tükrözi: nem élesen, de egységesen negatívan értékeli Meciar külpolitikáját éppúgy, mint kormányának egyes gazdasági intézkedéseit, ugyanakkor helyteleníti a kormány, sőt a parlament önkényes átalakítására irányuló szándékait is.

A péntek esti határozat után nyilvánvalóvá vált, hogy Meciar nem maradhat a kormány élén, a kérdés csak az volt, milyen módon történjék a visszahívás. A parlament elnöke ekkor tárgyalóasztalhoz hívta a tíz parlamenti párt – köztük a három magyar mozgalom – képviselőit: együttes ülésen, majd négyszemközt is egyeztette álláspontjukat. Időközben azonban a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, illetve a Független Magyar Kezdeményezés között született egy döntés, melynek értelmében a Kereszténydemokrata Mozgalom vállalhatná magára a kormányfőállítás feladatát. A VPN kettéosztódása miatt ugyanis jelenleg ez a legnagyobb szlovák parlamenti párt (31 hellyel rendelkeznek, a VPN liberális szárnyának 25, a Meciar-féle platformnak 18 mandátuma van, az FMK-nak pedig 5). A több mint két napon át megállás nélkül folytatott koalíciós tárgyalásokon egyvalamiben sikerült megegyezni: a Kereszténydemokrata Mozgalom, a VPN – illetve ennek részeként a Demokratikus Platform –, a Demokrata Párt és a Független Magyar Kezdeményezés által alkotott négyes koalíciót nem lenne szabad fölrobbantani, hiszen ez alapul szolgálhat a parlamenti többség biztosításához.

Amikor kirepül a golyó

Idáig jutottunk hétfőn este. Kedden összeült a szlovák parlament elnöksége, s átalakította a kormányt, mégpedig a következőképpen: visszahívta Meciar kormányfőt és hét miniszterét, miközben miniszterelnökké nevezte ki Jan Carnogourskyt, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét. Esti ülésén három miniszteri poszt „kelt el”: az elnökség az igazságügyi, a szociális és a privatizációs tárca élére a VPN egy-egy képviselőjét nevezte ki. Ez azt jelenti, hogy az új szlovák kormányban a VPN liberális szárnya megőrizte domináns szerepét. Ami nagyon lényeges: sikerült megvalósítani a VPN-nel együttesen kialakított „stratégiánkat”, azt, hogy a gazdasági kulcspozíciók a kezünkbe a kerüljenek. (A gazdasági, miniszterelnök-helyettesi, a mezőgazdasági, az építésügyi és a külügyi poszt ugyan egyelőre betöltetlen.) Mindenesetre Meciar elveszítette legfontosabb embereit – külügyi frontemberét, Knazkót és privatizációs miniszterét, Húskát.

A kormánykoalíciónak a késő esti információk szerint négy stabil tagja van: a Kereszténydemokrata Mozgalom, a VPN liberális szárnya, a Független Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt. Még nem világos, hogy Meciar platformja miként fog viszonyulni a koalícióhoz. Az is elképzelhető, hogy maradék két minisztere is elhagyja a kormányt, s a csoport ellenzékbe vonul. Mindenesetre e platform magatartásától függ, hogy lesz-e többségi kormány, vagy a négy mozgalom kénytelen lesz kisebbségi kormányt alakítani. Sem a Szlovák Nemzeti Mozgalom, sem az Együttélés nem jön e szempontból számításba, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pedig már bejelentette, hogy nem kíván részt venni a kormányban, de mindenképpen konstruktív, a kormányt támogató pozíciót kíván elfoglalni a parlamentben. Ha mindez ebben a formában valósul meg, a Független Magyar Kezdeményezés szempontjából ez azt fogja jelenteni, hogy egy hónappal ezelőtt helyzetértékelésünk helyes volt, sikerült hozzájárulnunk a parlamentáris demokrácia értékeinek fenntartásához Szlovákiában.

• Külföld