Hamberger Judit

Nyomtatóbarát változat

Csehszlovákia belső életére nemcsak a múlt heti áremelések vetnek árnyékot, hanem a legkülönfélébb szociális és etnikai problémák is. Ilyen körülmények között még nagyobb erővel törhetnek felszínre a csehek és szlovákok közti, régóta halmozódó feszültségek.

A szlovák nemzet önállósulási törekvéseinek mind erősebb hulláma nemcsak a külföldet lepte meg, hanem magukat a cseheket is. Az önállósulást leghatározottabban a Szlovák Nemzeti Párt tűzte zászlajára, s az „önálló Szlovákiát” jelszóval sok szavazatot (12-16%-ot) szerzett magának.

Václav Havel megértően reagált az önállósulási törekvésekre, s a szakemberek már a választások előtt elkezdték az erről szóló eszmecseréket. Mára sikerült tisztázni az önállósulási törekvések legfontosabb elemeit, melyek között három nézet kristályosodott ki. Az egyik, hogy Szlovákia maradjon Csehországgal egységes államban, s a létező szövetségi kapcsolatot kell tökéletesíteni. A másik, hogy a szlovákok egyelőre maradjanak a szövetségben, de kb. 10 év múlva önálló államként lépjenek be az egységes Európába. A harmadik, hogy Szlovákia legyen önálló állam, s szakadjon el Csehországtól. A közvélemény leginkább azt a nézetet támogatja, hogy maradjon meg a cseh és a szlovák köztársaság föderációja, de mindkettő önálló államként vegyen benne részt, s a föderáció feltételeit dolgozzák ki újra.

A probléma megoldásánál figyelembe kell venni a szlovákság azon igényét, hogy végre megélhesse saját államiságát, annak minden politikai, gazdasági és államigazgatási feltételével és kiegészítőjével. A szlovákok önállóan, önszántukból, egyenrangú partnerként, teljes, szuverén államként kívánnak részt venni a föderációban. Erre irányulnak a szlovák politikusok erőfeszítései is. Ennek eredménye, hogy a szlovák köztársaság is önálló, saját köztársasági költségvetési rendszerben fog gazdálkodni, amely nem lesz alárendelve a szövetségi költségvetésnek. Ennek nyomán a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője felvetette a szövetségi parlamentben, hogy ha két költségvetési rendszer lesz, akkor két pénzkibocsátó központi jegybanknak is kell lennie. Így tehát az egyik probléma hozza magával a másikat mind a cseh, mind a szlovák köztársaságban, s így válik egyre bonyolultabbá a szövetségi politikusok feladata. Lehet, hogy ennek ellenére megtalálják azt a föderatív vagy konföderatív együttélési formát, amelyre itt, a Duna völgyében remélhetőleg mind többen vágynak? Ez nem kizárt, ha meggondoljuk, hogy éppen e föderáció zseniális köztársasági elnöke, Václav Havel az, aki leggyakrabban gondolkodik összeurópai méretekben és problémákban, sőt, olykor világméretű problémák megoldására is tartogat ötleteket.

• Külföld