A szerkesztőség, Kincses Előd

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!

Számunkra, romániai magyarok számára olyannyira közismert az 1848-as magyar március 15-vel kapcsolatos román álláspont, hogy cikkemben (Genfi román álláspont és a vásárhelyi tények, II. évf., 33. szám) anélkül hivatkoztam rá, hogy mibenlétét ismertettem volna az önök magyarországi olvasóival.

A szerkesztőség – igen helyesen – a szükségesnek tartott, Avram Iancu személyével kapcsolatos magyarázatot zárójelbe téve megadta. Sajnos, elmaradt az ilyenkor ajánlatos „szerk. megj.”.

Magyarázatukat nem tartom helyesnek, s ezért kérem, az eredetileg elmulasztott magyarázatomat szíveskedjenek közreadni:

A román propaganda jelentős hányada azt a képtelen állítást szajkózza, hogy ők 1848. március 15-ét nemzeti gyásznapnak tartják, mivel az események során a magyarok 40 000 (!) ártatlan románt gyilkoltak le.

Történészek szerint az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban az összes halott (tehát magyar, osztrák, orosz, román, horvát stb.) nem érte el a 40 000 főt. Ezekkel a tényekkel se törődnek a világszabadságot megcélzó márciusi ifjak tevékenységét magyarellenes hisztériakeltésre felhasználó román propagandisták és diplomaták.

Gondolom, így már érthető, a félretájékoztatott románok szemében miért szálka március 15-e megünneplése.

Tisztelettel,

Kincses Előd

Meglehet, naivak vagyunk, de nem annyira az volt számunkra rejtély, miért is haragszik a román propaganda március 15-ére, mint inkább annak következetes elhallgatása, hogy az Avram Iancu által szervezett belső-erdélyi, mócvidéki stb. parasztok 1949 folyamán hátbatámadták a honvédséget, valamint, hogy a magyar civil lakosság körében tömeggyilkosságok egész sorozatát követték el. Kevésbé rejtélyes ugyanakkor, hogy miért épp Avram Iancu, továbbá a fajgyűlölet nemzetközileg is számon tartott kiválósága, Mihai Eminescu, illetve a holocaust gyakorlatias zászlóvivője, Ion Antonescu lehetnek a mai Románia igazi, mind a rezsim, mind pedig a lakosság által hitelesként elfogadott képviselői. Ha a román politikusok magatartásáról szólunk, akkor – véleményünk szerint – ezek azok a tények, a melyek a történeti és eszmei eredetet valóban megmagyarázhatják. Belátjuk persze, magyarázatunk – romániai logika szerint legalábbis – helytelen. Sőt.


A szerkesztőség

• Visszabeszélő