Kornis Mihály

Nyomtatóbarát változat

A Demokratikus Charta ’91 működési feltételeinek létrehozásáért felelős szóvivők e hét végén ülnek le először, hogy a rendkívül sikeres és derűsen szelíd városházi találkozó után megvitassák az előttük álló feladatokat.

Az (egyelőre még csak) mintegy ötezer szóvivő egyikeként ezen a megbeszélésen a következő álláspontot képviselem majd:

1. A DC ’91 független állampolgári kezdeményezés. Egyetlen pártnak vagy hatalmi csoportosulásnak sem szabad megengedni, hogy a hátunk mögé bújva közvetett propagandát folytasson saját politikai céljai megvalósítása érdekében. Javaslom, állapodjunk meg abban, hogy nem fogadunk el segítséget semmilyen párttól, és szervezésitechnikai-anyagi gondjainkat önerőből oldjuk meg a DC ’91 Alapítványa címére a jövőben befutó pénzekből.

2. A DC ’91 nem hajlandó a pártok helyett politizálni, a parlament helyett döntéseket hozni. Feladata abban áll, hogy mindenkor rögzíti a demokratikus átalakulás esélyeit, nehézségeit és lehetőségeit. Ezt a munkát a Charta valamennyi aláírója önként és a saját felelősségére a nyilvánosság előtt végzi, betartva a törvényeket. Számon tart a demokráciáért vagy a demokrácia ellen tett minden politikai intézkedést, hatalmi lépést.

3. Szögezzük le újra és újra, hogy a DC ’91 nem a mindenkori törvényes hatalom ellenében akar érvényesülni. Ellenkezőleg. Spontán társadalmi fórumok kialakítása révén a pártok közti versengést mérsékelő, szelídítő, a párbeszédet elősegítő erőként óhajt jelen lenni a magyar közéletben.

4. Javaslom, hogy a DC ’91-ben senki se legyen főnök, hanem mindenki munkatárs. A DC-nek annyi vezetője van, ahány alkotmányos elveivel egyetértő aláírója. Valamennyi aláíró saját felelősségére, önnön lelkiismeretétől hajtva nyilatkozzon, nyilvánítson véleményt, ha szükségét érzi.

5. Javaslom, hogy gondolkozzunk a DC ’91 jövőjére leselkedő veszélyeken is:

– a DC-t kétségtelenül bárki aláírhatja, még egy volt vagy egy mai MSZMP-tag is; velejéig korrupt múltú, valahai funkcionárius éppúgy, mint III/III-as múltját feledni kívánó jelenlegi – ne adj’ isten! – köztisztviselő. De tisztában kell lenniük azzal, hogy például a magam részéről csak börtöntől vagy fizikai bántalmazástól rettegő, emberi valójukban szánom őket, és jogállami törvényességet követelek a velük való hivatalos bánásmódban, ám eszem ágában sincs hamis politikai nézeteket ily módon legitimálni a nyilvánosság előtt, sőt ha szükséges, ezektől állampolgári nyilatkozatban határolom el magam.

– a mi hivatalos szóvivői testületünknek e pillanatban igen súlyos fogyatékossága, hogy hárman hiányoznak belőle: egy jogász, egy rendszerszervező és egy pénzügyi szakember, akiknek az lenne a feladatuk, hogy nagy szakértelemmel a DC ’91 valóban hatékony működési módját dolgozzák ki. E helyről is kérem mindazon aláírókat, akik e komoly munkát vállalnák, hogy a DC megadott címén, ajánlott levélben mihamarabb jelentkezzenek.

6. A DC ’91 sikeréről: ha a miniszterelnök úr nem nyilatkozott volna kissé meggondolatlanul a Magyar Nemzeti Bank elnökének menesztése kapcsán, az értelmiség és a közvélemény nagy része most nem karolta volna fel ilyen egyértelmű lelkesedéssel a kezdeményezésünket. Akik ugyanis eddig kételkedtek abban, hogy deklarációnk az új magyar demokráciát érintő valóságos veszélyre hívta fel a figyelmet, azokat a miniszterelnök úr önveszélyesen szókimondó állásfoglalása meggyőzhette arról, hogy e veszély még sincsen eltúlozva. (Bizonyos jámbor demokratikus alapelveket nem hajlandó aláírni a miniszterelnök úr, ha azokat nem ő maga bocsáthatja ki. Ilyen demokrata?)

7. A DC ’91 jelentőségéről: Alighanem mi vagyunk az elsők Kelet-Európában, akik egy hosszú időn át kommunista elnyomás alatt élő, eltaposott történelmű országban a képviseleti demokrácia újramegteremtése után, szabad állampolgárok önkéntes csoportosulásaként megjelentünk, hogy jogállamiságunk alapértékeit támogassuk, és a hétköznapi gyakorlatban minden hatalmi önkényeskedéssel szemben megvédjük.

8. Olyan DC ’91-ről álmodom, amely – ellentétben a pártpolitikai csatározások kínjaival és botrányaival, ezzel a médián keresztül ránk kényszerített, örökösen veszekedő politikai „Szabó családdal” – derűs, szelíd és szolgálatkész, egy szó mint száz, baráti hangulatú, spontán önszerveződés, amely arra való, hogy résztvevői találkozhassanak, szót válthassanak egymással. Ehhez kell nekünk minél több megfelelő alkalmat teremtenünk.

• Belföld