Morvay Péter

Nyomtatóbarát változat

A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma engedélyezési főosztálya felhívást tett közzé a Külkereskedelmi Tájékoztató október 1-jei számában 4 millió dollár összértékű fogyasztásicikk-pályázatra. A karácsonyi áruellátás javítására 9 árucsoportban, egyenként maximum 50 ezer dollár értékben lehetett engedélykérelmet benyújtani.

A kiírás az engedélyezési rendszer kiszámíthatatlanságán megedződött kereskedők számára is tartogatott több meglepetést. Először is pályázni lehetett a karácsonyfa alá szánt termékek mellett különböző fűszerfajtákra, mint pl. koriandermag, ánizs vagy édeskömény. A szerencsés pályázók ezenkívül élő (!) tengeri halat is behozhatnak – ez valóban hiányzott eddig a kínálatból. Egyes vélemények szerint ezek csupán a szakvállalatok idei teljesítményének burkolt kritikájaként kerültek a listára. Hasonló érdekességeket tartogat a pályázat benyújtásának módja is: kizárólag az október 17–19. közötti postabélyegzővel ellátott küldeményeket értékelnek, tehát a korábban benyújtott kérelmek is érvénytelenek. A kiírás szerint szigorúan a dátum szerinti sorrendben adják ki az engedélyeket, és amennyiben ez alapján nem lehet dönteni, úgy közjegyző jelenlétében húzzák ki a nyertes pályázatokat.

A dolog ezen a ponton vált izgalmassá. A benyújtás alapvető feltétele ugyanis az engedélykérelemben szereplő összeg 1%-ának előzetes befizetése az APEH (!) által vezetett számlára. Ez 50 000 dollárt alapul véve 31 200 Ft. A sokszoros túljelentkezés egyes kategóriákban már előzetesen nyilvánvaló volt, valamint az is, hogy a pályázatok szinte kivétel nélkül október 17-ei bélyegzővel érkeznek majd. Nem lehet másra gondolni, mint hogy a minisztérium játékos kedvű illetékesei az ismert szerencsejátékok mellé egy tősgyökeresen nemzeti formát találtak ki – azok számára, akik nem elégszenek meg a 6 schillinges Austria Lottó nyújtotta izgalmakkal. Ők az NGKM-nél válthattak sorsjegyet harmincezerért – első befutóra. A tét komolyságát fokozta a kilátás, hogy a leendő nyertesek nem csupán a kelendő cikkek forintért történő importlehetőségével számolhattak, hanem azzal is, hogy a megkapott engedélyeket tisztes felárral eladhatják a balszerencsés veszteseknek.

Az ötlet nyilvánvaló sikert aratott. Egy kis belvárosi fiókban dolgozó postáskisasszony elmondása szerint csupán náluk 30-40 pályázatot adtak fel azon a bizonyos reggelen. Mivel összesen max. 80 engedély kiadására lehetett számítani, az országban benyújtott kérelmek közül jó, ha minden tizedik számíthatott sikerre. Tehát nagy tét, kis esélyek – ahogy már a kaszinókban lenni szokott.

Sajnos a befejezés méltatlan volt az ígéretes kezdetekhez. Október 29-én, az ígért nyílt, közjegyző jelenlétében tartandó sorsolás napján a minisztérium semmi információval sem tudott szolgálni, 30-án annyit elárultak, hogy létezik már valahol egy eredménylista, amit a nyertesek megtekinthettek. Végül 31-én megjelent a minisztérium Hold utcai portáján egy kifüggesztett papír, de a félfogadási idő végeztével (de. 11 óra!) ezt is levették. A vidéki pályázók pedig legfeljebb telefonon kaphattak egymondatos tájékoztatást arról, hogy sorszámuk nem nyert. Az, hogy a nyertesek között zömében nagy állami érdekeltségű cégek (pl. Centrum, Triál, Délker stb.) vannak, a fentiek ismeretében csak a véletlen műve lehet.

Minisztériumi információk szerint az októberi pályázat főpróbája volt annak a tervnek, amely szerint a jövő évi teljes engedélykeretet megpályázhatóvá teszik, lényegesen magasabb felső értékhatárokkal – természetesen nyílt, közjegyzővel ellátott sorsolás keretében. Akinek játékszenvedélye idén kielégítetlen maradt, vigasztalódhatnak: jövőre akár több ezer forintos sorsjegyeket is válthatnak. Hogy lesznek, akik ezen is fanyalognak, és inkább egy unalmas, liberalizált külkereskedelmi szabályozást sürgetnek? Nem számít – az a fontos, hogy az Engedélyezési (Játék)hivatal tovább működhet.

• gazdaság